Támogatóink:

Nyomonkövetés:
casonplc.com
CASON Mérnöki Zrt.

Kövesse nyomon, hol jár a Batta Bamako Team

Gyu-Ti Duo Bt. Gyu-Ti Duo Bt.
Egyedi bútorkészítés

www.belfoldifuvar.hu

www.termesz.hu

www.folitext.hu

www.klapkaiautojavito.com

www.utlenyomat.hu

Kornél


Társoldalak:
3runners (48)

Reddaposta Bamako Team (05) - We Solve It... reloaded

Contactport Team (65)

Batta Bamako NAPTÁR

Január
  1      2     3      4     5    
  6      7     8      9    10   
11    12    13    14    15   
16    17    18    19    20   
21    22    23    24    25   
26    27    28    29    30   
31                                 
* Az adott napra kattintva az aznapi beszámoló olvasható.

Kapcsolattartó:
Sárosi István
E-mail: info@sipisti.hu
Tel: (30) 949 - 5858
Műhold: +88 216-212-40372
* Vészhívásra - 1000 Ft/perc


"Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ". Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni."
Ayrton, Senna

Az oldal folyamatos feltöltés alatt áll. Kérjük türelmét.

Az oldalt szerkeszti:
Bábikné Gyovai Anita
alias "Flóra"
gyovai.anita@digikabel.hu
Tel: (70) 373-6644

látogató számláló



















































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































Hírek, aktualitások
Itt az idő...
2011. április 6.

A korábban beharangozott időpontot megerősítem, tehát április 9-én 18 órától az Ebatta Kultúr Kocsmában (www.e-batta.hu) rendezzük az idei futamunk nyilvános beszámolóját. Fényképek kivetítése és kommentálása után mindenkit szeretettel marasztalunk az utána következő retro mulatságra!

Kis érdekesség...
Ha kíváncsi vagy az általunk bejárt 8600 km útra, akkor annyit kell tenned, hogy legyen telepítve a Google Earth a gépeden, és az alkalmazást letöltve utcaszintre nagyítható az útvonal! A nyomvonal rögzítésben a www.utlenyomat.hu volt a segítségunkre! Jó böngészést!

Nyomvonal letöltés: Budapest_Bamako_2011.kml



Köszönet és tanulság...
2011. március 21.

Ezen a pár soron rengeteget töprengtem. Bár kissé későn, de nem elfelejtve, szeretnénk megköszönni mindenkinek, hogy kalandos körülmények között elvihettük az összegyűjtött adományokat Diemába, és eljuthattunk Bamakoba. Szerettem volna név szerint felsorolni mindenkit, aki akár most, akár tavaly segített eszközökkel, felszerelésekkel, gyógyszerekkel, vagy akár egy telefonszámmal, de ez nem lenne teljes azok nélkül, akik nevüket elhallgatva nem szeretnének nyilvánosságot kapni. Nagyon jó érzés, ennyi embertől önzetlenül sok kis apróságot, vagy lelki támogatást kapni, ami kellett ehhez a közel 8600 km-es humanitárius túrához.

KÖSZÖNJÜK!

Végezetül a futam alatt felébredt gondolataimat szeretném megosztani. A futam közel 3 hetes időtartama egy kicsit engem a sorállományú katonaságra emlékeztet, miszerint ez egy sűrített élet, és aki nem bírja ki, az nem ember. Voltunk vidámak, olykor szomorúak. Hol nélkülöztünk, hol pazar kényelem fogadott. Szomjunkat oltottuk hideg sörrel, de számomra a világ legnagyobb kincse egy korty tiszta ivóvíz.

A szervezők kihangsúlyozták, hogy a hangulatról mindenkinek magáról kell gondoskodnia. Tévhit, hogy ez önmagában egy nagy buli. Ez attól jó, attól emlékezetes, ha mi magunk hozzátesszük a saját egyéniségünket a szervezők által biztosított lehetőséghez. Már a felkészülési időszak is próbára teszi a csapattársak erejét, türelmét, és családját. Maga a futam óhatatlanul összehoz más tulajdonságokkal rendelkező csapatokat, akik folyamatosan cserélődnek, aztán vagy változtatnak a másikon, vagy nem. Nekünk kivételesen jó bandánk alakult ki már tavaly is a 3Runners-es Jani és a "Dokiék" Zsolt és Laci személyében. Ehhez jött most mellém a Béla, Janihoz a Dóri, és a Contactportos Laca és Zoli. Rengeteget köszönhetek ennek a társaságnak, megváltoztam. Egyik legszembetűnőbb, hogy lelassultam. Az afrikai kontinensen nem értik az emberek, hogy mi miért és hová rohanunk állandóan. Ha valakinek utaznia kell, akkor kiáll az út szélére, és vár. Előbb vagy utóbb valaki majd felveszi és eljut a céljához. Igaz, nem kényelmesen utazik, mert legjobb esetben minimum négyen ülnek egymás mellett, de láttunk már olyat is, hogy a négylábú tejet adó háziállat is az utastérben utazott. Amikor a vezérműszíj elszakadt szerdán, és a "mechaniker" nyugtatgatott, hogy semmi baj, a héten elkészül! Tessék elképzelni azt a nyugodtságot, amikor aznap nem tudtunk 800 km-t autózni, és a Mauritán határig még 3 napunk volt a csoportos átkeléshez! Persze, a héten pont ráérek, ezért jöttem! Itt szeretném kiemelni a Dokiék fergeteges szervező képességét, mert Édua megtorpanása után 30 km-re találták meg a mestert, ahol mi simán tovább mentünk volna. Útközben rengeteg csapat odajött kérdezni, mit tudnak segíteni. Legnagyobb segítségünk a tolmácsolás volt, így megbeszéltük az előre várható díjakat, amiket emberünk korrekt módon be is tartott. És itt volt egy nagy dolog! Margit már Európában melegítette a vizét, és itt kezdtem mondogatni a rádióban, hogy "együtt indultunk, együtt érkezünk"! Ott a mi bajunkkal nem maradtunk egyedül, hanem velünk maradtak a Janiék, és a Lacáék, mert ugye mi együtt...

Nekem ez az autójavítás is egy szakmai utazás volt. Láthattam a hihetetlen mennyiségű alkatrész donort, ami még egy új életet adhat a megfáradt autóknak. Láttam, ahogy néhány jól méretezett csákányütéssel(!) levesznek egy autótetőt. Az alkatrészek nem autótípushoz, motorszámhoz, vagy egyéb azonosításhoz kötődnek, hanem mérethez (fogszám, hossz, széles, átmérő, hőfok stb.). Minden van, és van, és van. A munkájuk külön tanulmány. Egy darab pipakulcs készlettel mindent megjavítanak. Teljesen logikusan 3 kulcsot úgy egymásba forgatnak, hogy egy félméteres erőkar lesz belőle. Nem mindig jó nézni a munkájukat, de a legfontosabb, hogy akár tetszik, akár nem, ez hibátlanul működik! Itt volt az a pont, amikor feladtam az előítéleteimet, és elfogadtam mások rutinosabb tudását. Hinni kell másokban, még akkor is, ha magunkban egy nagy törést érzünk!

Érdekes eset volt a Janival. A reggeli pakolászás, majd útnak indulás után egy helyi motoros mellé hajt, és vadul lefelé mutogat. -Persze, defekt! Meg ne etess! Nagy gázzal tovább. Motoros megint Margit mellett, vadul lefelé mutogat. -Persze, persze! Nagy gázzal tovább. Motoros nem adja fel, Jani elé vág, megállásra kényszeríti. Jani bőszen kiszáll, és a motoros Margit fellépőjére mutat. Kilométereken keresztül ott volt Dóri cipője! Ezt tessék átérezni! Ezt a helyzetet én se kezeltem volna másképp, de én ekkor legszívesebben felköpnék, és aláállnék. Nem kell mindenkiben a rosszat látni, olykor az előítéleteinket tegyük férre, és adjunk egy lehetőséget.

Ami nagyon aranyos volt, hogy a Lacát úgy engedték útjára, hogy minden napra volt egy dátumozott papír cetli, amin valami szólás-mondás volt írva. Amikor ezt lelkesen olvasta, olyan érzésem volt, mintha egy békés boldog család szeretetének a csücske megérintene. Ide tartozik még, hogy a három csapat, három szemszögből írta az átélt történetét. Itthon a repülőtéren találkozva Sekli Zoli Cinije kiprintelte az addigi összes beszámolót. Érdekes volt látni. Tiszta szívvel kívánom mindenkinek, hogy élje meg az álmait, mint mi! Ehhez nem elég csak "lájkolni", hanem áldozatot is kell hozni érte.

És a legfontosabb: EGYÜTT INDULTUNK, EGYÜTT ÉRKEZTÜNK!

Közeledik lassan a nyilvános beszámoló ideje, pontosabb infók hamarosan...


A képgaléria folyamatosan feltöltésre kerül...
2011. február 24.

Ahogy a fiúk ideje engedi, a képgaléria folyamatosan feltöltésre kerül. Válogatást követően január 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30 és 31-i "friss" képek, már a képgalériában találhatók.


Újra itthon...
2011. február 4.

Január 29-ről, 30-ról és 31-ről, alább olvashatjátok a friss beszámolót, és hamarosan még több kép kerül fel az oldalra.


BAMAKO - Édua sold...
2011. január 31.

Csapatbeszámoló - Január 31. - Február 1., Bamako - Budapest
Reggeli fertőtlenítés után irány reggelizni. Valami pazar, pontosabban valami finom reggelit kaptunk. Amerre néztünk, csupa finomabbnál finomabb étkek voltak. Nem győztünk mindenbe belecsipegetni mindenbe. Teli pocakkal elindultunk a szálloda melletti utazási irodába repülőjegyért. Valami hihetetlen módon sikerült ugyanazokra a járatokra jegyet kapni, amivel a többiek indultak volna haza. Vigyorogva folytattuk a napi sétánkat, aztán jött egy kis medencézés. A fényképező látványára véletlen mellénk kerültek a helyi ipari tündérek, akik nem győztek pózolni. Kis buták, nekem már ismerős a pálya! Gyors zuhany a szobában, összepakolás, és irány a recepció, mert várjuk a reptéri buszjáratunkat.

A repülőtéren átvergődtünk a bürokrácián, aztán békésen nyugodtan vártuk a marokkói légitársaság gépének hajnali indulását. Alig repültünk, már szállhatunk is le Casablancán (Marokko). Itt már egy kicsit hűvösebb az idő, de még kellemesnek mondható. Reggel világosban sikerült megállapítanom hangosan, hogy itt feltűnően sok marokkói gép van! Az elvonási tünetek jönnek elő, mert már nem iszok eleget, aztán nem győzök butaságot beszélni! Kis kényszerpihenő után szintén marokkói géppel irány Miláno. Ho-ho! Itt már hűvös van, csak jó az a kabát! Megkerestük a Malév képviseletét, mert a mi jegyünket csak lefoglalták, még ki kell fizetni. Jegy rendezve, nézelődés, pihengetés, aztán jöhet a következő gép. A gépen magyarul köszöntöttek, amire nem hiszem, hogy magyarul válaszoltunk. Furcsa, de jó érzés kis hosszúkás magyar területen lenni! A legrövidebb repülésünk után, újra itthon! Begyűjtögettük a Bamakoban feladott cuccainkat, és az ajtó mögött megláttuk a szeretteinket! A futam alatt a rajongók is virtuális barátok lettek, és itt váltunk láthatóvá egymás számára! Végtelen jó érzés, hogy akiket idáig nem láttam, odajönnek, mosolyognak, gratulálnak. Mint egy igazi nagycsalád! Finom érzés! Tiszta szívvel kívánom mindenkinek! Este 11-kor kinyitottam a lakás ajtaját.
Folyt. köv.!

[12:03] - üzenet a csapattól
[7:51] - BAMAKO
Ahogy a tegnapi fórumos híradásból is kiderült, ÉDUA eladva, ugyanígy Margit is és a contactportos autó. Kelendőek ezek a magyar lányok... igaz Nórika (Béla lánya) megsiratta. Csak egy személyes megjegyzés, valójában én is sajnálom, úgy megszerettük, az első autóval ugye kénytelen, de hazajöttek a fiúk, de én örülök amikor bárhol meglátom Battán, a gyerekek is ujjongva mondják, hogy ott van Hápika".
Szóval a mai nap a repülőjegy foglalásról szól, 8-kor nyitnak a bankok, pénz kivesz és repülőjegy befizet. Előre láthatólag a február 1-én induló géppel érkeznek a fiúk, de hogy pontosan mikor, azt még közzé teszik. "Fan"-ok ki a repülőtérre... Érkeztek friss képek (27 db) is ma hajnalban a faluból, ahova az adományok kerültek, nézzétek meg, érdemes. Gondolom érkezik még beszámoló, de miután hazaér a kis csapat se hanyagoljátok el az oldalt, mert lesz még utómunka, a sok kép, videó, beszámoló, stb.


BAMAKO - a futam véget ér...
2011. január 30.

Csapatbeszámoló - Január 30. L'AMITIÉ HOTEL
Sokat aludtunk gyorsan emberi körülmények között. Az összehúzott sötétítő között beszivárgott reggeli napsugár. A kilátás festői innen a kilencedik emeletről. Olyan erősen elhasznált korongecsetes. Amíg csőlátással előre néztem, a Niger folyót láttam a hidakkal, aztán ahogy tágult a látómező, balról előkerült a helyi szeméttelep. Édua sorsa volt a legnagyobb kérdés. A józanész szerint nem szabad vele elindulni haza, mert amit idáig kibírt, az nem kis műszaki teljesítmény! Visszafelé már nem szabad megkockáztatni újabb 8600 km-t fele ennyi idő alatt, ugyanis a visszafelé utazók erőltetett menetben haladnak, amit mi nem tudunk tartani. Éduától búcsút kell venni!

A parkolóban már vártak a többiek, hogy hol jártunk idáig! Aludtunk. Jani Margitja és Laca Rombolója várta a tegnap este lebeszélt fürdetést. Nehezen működnek itt az előre lebeszélt dolgok. Hűséges csajunk súlyát tovább csökkentettük, kiszereltünk belőle minden fontos és még használható dolgot. Kiszereltük a CASON hibátlanul működő nyomkövetőjét, ami a futam során hasznos infókat közvetített az itthoniaknak. Köszönjük, a készüléket visszajuttatom! Amíg nyugodtan matatunk az autóban, megjelennek bizonytalan külsejű egyének, hogy márpedig ők mindent meg akarnak venni. Nem tudják, hogy mi micsoda, de nem is akarnak sokat adni érte. Piacra kerültek a sátrak, kábelek, termosz, vízforraló, stb. Hát ebből az összegből nem utaztunk volna messzire, de nem is ez volt a célja!

Margit már eladó sorba került, Laca Rombolójára még kisebb egyeztetés várt. Ennek a végére segítettem be a jelenlétemmel, hogy a Laca ne legyen egyedül. Innen a szálloda parkolójából elautóztunk a folyó másik oldalára, onnan visszajöttünk egy igen dühös helyi emberrel, aki nem kapta meg a (szerinte megérdemelt) pénzét. Ez egy 10 perces autózás volt, amit nem kívánok senkinek, de Laca teljesen jól kezelte a problémát! A mi Éduánk sorsa csak sötétedés után rendeződött. Szép emlékek maradnak róla! Édua! Imádunk, szeretünk, nem felejtünk! Ha találkozol Margittal és Rombolóval, majd villogj nekik!

Estére már csak egy dolog maradt, repülőjegyet venni a hazafelé vezető útra. Ezt csak reggel tudjuk megoldani, irány vacsorázni! Vacsora közben kis nosztalgiázás, kis fellélegzés, és egy kis győzelmi mámor, hogy akkor is megcsináltuk! A záró buli másik szállodában volt, így a hotel bizarr műszaki állapotú taxijával utaztunk 1 km-t, majd megállapítottuk, hogy a mi bulink nem itt van, hanem máshol, ahova mi már nem akarunk menni. Még egy taxi, vissza a kiindulási helyre. Ez a kis körút néhány perc volt, addig is láttuk az éjszakai forgatagot. A bárban megittunk néhány sört, megcsodáltuk a helyi ipari felhasználású lányokat (amire nem költöttem el a kapott 80 euromat).

Férfiasan megfutamodtunk az ágyunk irányába.

Az eredeti program szerint ma kellene a mezőnynek Bamakóba érnie, de a mi kis csapatunk már tegnap megérkezett, az éjszakát már nem a faluban töltötték. Várjuk a további bejelentkezésüket, a beszámolót, még több képet és a pontos infót, hogy mikor mivel jönnek haza... ET haza...
Village Ventures - falufesztivál
2011. január 29.

Csapatbeszámoló - Január 29. Kayes - Diema - Bamako, 618 km
Nagy napra ébredtünk. Mai célunk az egész futam célja, hogy az összegyűjtött adományokat átadhassuk. Reggel gyors vásárlással kezdünk a szálloda melletti kis boltban. Mint minden itteni boltban, a higiénián kívül minden volt. Megvettük a napi csipegetni való bagetteket, némi ásványvizet, aztán indulás. A célunkhoz közeledve még minden autó rengeteg osztogatni való ajándékot rejtett, amit az egyenruhásoknak tartogattunk a könnyebb ügyintézés miatt. Közös terv alapján megálltunk egy spontán falunál, ahol nem vártak minket, és lelkesen osztogattuk a maradék apróságokat. Eleinte ez nagyon szép, nagyon jó, de egy idő után átesik az egész egy mohó "adjál még" dologba, és kapaszkodnak mindenbe, amit elérnek. Amíg Béla osztogatott, én a hátsó sötétített tolóablakot kicsit eltoltam, hogy próbáljak néhány képet készíteni. Már ezen a kis résen nézelődtek befelé, hogy mi minden van még, ami mozdítható. Adni jó! De én nagyon félek, hogy pont mi rontjuk el őket ezzel az ajándékozgatással. Szerintem sokkal nagyobb felelősség van rajtunk, mint amit éppen gondolunk erről az egészről! Most, hogy az ajándékozás átesett meneküléssé, haladtunk tovább a kátyús úton.

Kora délután elértük Diemát. Az itiner részletesen leírta a tábor helyét, ahol az "Angol Hölgy" jótékonykodik, de így is sikerült tovább mennünk, aztán a helyi gyerekek már messziről mutogatták a helyes irányt. Egy takaros kis falu a város közepén, szalmafedeles fehér kunyhókkal. Érdekes, talán erre legjobb szó, az autentikus. Beérkezünk a poros úton, gyereksereg közelít felénk. Na, ez hiányzott! Kiszállunk az autókból, és nem támadtak meg a gyerekek, hanem kísérgettek minket egyik autótól a másikig. Ez furcsa. Időközben megjelent Pam Young, aki egy életvidám, a szeretettől, a kedvességtől kicsattanó idős hölgy, és kezet nyújtva nekünk üdvözöl minket a táborban. (Miért csak itt van ilyen?) Körbe sétálunk a táboron, kerülgetve az adományokat, amiket a kamionról már korábban leraktak. Itt az idő, ezért jöttünk, elkezdtük kipakolni Éduát. Csak annyi felszerelést hagytunk az autóban, ami a hátralévő 340 km-re elegendő. Kiszereltük a fekhelyünket, oda ajándékoztuk a szerszámainkat, gyógyszereinket, matracainkat. A két kedvenc kemping székünket is odaadtuk, aztán kis idő múlva a központi sátorban láttam vissza, amikor valami helyi nagy ember interjút adott a székből. Innentől kezdve, VIP szék lett belőlük. Közben elkezdődött a falunap helyi dobosokkal, táncosokkal. Másokkal ellentétben, én örültem, hogy beleolvadhattam ebbe a kis helyi forgatagba, kellemes élmény marad. Ettünk valami bizarrnak tűnő húsos ételt, aminek a maradékát a kacsák ették meg. Itt nem konyhamalac van, hanem konyhakacsa!

Eddigi utunkon is nyeltük a port, a tábor kempingezése nem vonzott, meg "Szamovár" Margitnak is le kell gyűrnie a hátralévő kilométereket, így elindultunk Bamako felé. Közel 50 km autózás után kényszerpihenőt tartottunk, hogy ellenőrizzük Margit lázát. Igyekeztem megnyugtatni Janit, hogy nem lesz ezzel semmi baj, csak mellette Dóri midig a vészharangot kongatta, így nem tudta, hogy kinek higgyen. Megyünk-megállunk-ellenőrzünk. Ezt jó sokszor, de első a biztonság, és ami fontos: közben fogynak a kilométerek. Ránk sötétedik, közeleg a cél. kinn elkerülő utak, fények, elővárosok, bent feszültség. Hol van a BAMAKO tábla? És meg lett!

Helyi idő szerint 22:00-kor megpillantottuk, leálltunk egy gyors fényképezésre, de mielőtt kiszállhattunk volna, gyorsan tovább hessegettek. A Dóri már előre(!) foglaltatott ide is szállást, így már csak egy dolgunk volt, megkeresni a hotelt. Laca vezetett minket az ő navigációja alapján. Itt a főútvonalakon semmi rendkívüli, de onnan letérve még nappal is kicsit bicskanyitogató hely, nem pedig este! Nem baj, ablak fel, ajtó bezár, és nem megállni! Ez is olyan élmény, amit magamtól nem tennék meg, de így belecsöppenve, utólag már jó megélni! Hotel becserkészve, áthaladtunk a futam nem hivatalos célvonala alatt, mi megérkeztünk! Itt jött elő az az érzés, amire már tavaly is vágytam, de csak most érett, vagy inkább, érdemeltem meg. Ehhez az élményhez kellett a Béla, Jani, Dóri, Laca és Zoli. Köszönöm, hogy nehéz pillanatokban is velünk maradtak, és örülök, ha bármiben is segíteni tudtam nekik!

A szálloda öt csillagos, nem olcsó, de megérdemlünk ennyi kényeztetést. Kötelező fertőtlenítés, sör, meg energiaital, rövid összefoglaló beszélgetés, és rögtön hajnali fél három. Fürdés, alvás.
Folyt. köv.

[22:56] - BAMAKO
Most érkeztek meg Bamakóba - küldetés teljesítve! Hamarosan küldenek anyagot...

[21:30] - Nyomkövetés
Volt az autóben egy olyan nyomkövető, ami nem on-line működött, hanem utólag lehet rekonstruálni, merre jártak. Ezt küldte át 28-ig Sipi, amit most feltettem.


[21:40] - üzenet érkezett
Most érkezett a hír, hogy 50 km van hátra Bamakóig...

[17:00] - üzenet érkezett
Most sikerült beszélnem Sipivel, azt mesélte, hogy megérkeztek időben Diemába, ahova majdnem két hét után célba értek az adományok. Megérkeztek a kamionok is, a csapatok, az adományok pedig kiosztásra kerültek. Készült nagyon sok fotó, hamarosan felkerül minden a netre. Most kb. 300 km-re vannak Bamakótól, ahova a tervek szerint ők még ma éjjel elmennek és ott is alszanak. De erről majd a következő beszámolójukban írnak...

[10:00] - Friss képek
Friss képek...
Felkerült a január 28-i beszámoló és további 24 friss kép!

A mára tervezett útvonal Kayes – Diema távolsága 265 km. Ez a nap kicsit más lesz mint a többi, itt már nagyon várják a Bamakósokat, itt kezdődhet az igazi adományozás. Ezért tették meg ezt a sok ezer kilométert.
Legalább 3-ra Diemába kell érniük. Hatlamas falu fesztivállal és bulival várják őket a Village Ventures nevű jótékonysági misszión. Az egyszemélyes szervezet alapítója Pam Young, aki a környék falvain segít adományokkal és rengeteg szeretettel. Ha kell csecsemőket ment meg a haláltól, ha kell komputer órákat ad gyerekeknek, ha kell nőket lát el kerékpárokkal, ha kell betegeket ápol. Mindenki csak úgy ismeri a környéken, hogy az angol nő.


Újabb afrikai ország vár a hódítókra, irány Mali...
2011. január 28.

Csapatbeszámoló - Január 28. - Nikola Koba - Kayes, 450 km
A reggeli eligazításhoz korán felkeltünk, mert fontos infókat vártunk a határátlépéssel kapcsolatban. A 7 órai eligazítást 9-re módosították este, de mi ezt nem tudtuk, pedig milyen jó is lett volna még aludni egy kicsit. Visszafeküdni kár, inkább fertőtlenítés, tanakodás a kis csapattal, hogy az idegenvezetőnk merre vigyen ki minket. Gyorsan ki, vagy esetleg nézzük meg reggelizés közben az állatokat. Megreggeliztünk a kapott vajjal, lekvárral, és a hozott májkrémekkel. A jó friss levegőn érezni lehetett az ízek ízét, és valami megnyugtató relax érzés kerített Friss képek...hatalmába, hogy márpedig innen nem szabad rohanni. Az étterem egyik oldala egy kis terasszal folytatódott, amit elleptek az emberek. Na, itt mit oszthatnak?! Látványt! A terasz előtt az egyik folyó (a háromból) itt kanyarodott el a mélyben, és valami gyönyörű látványt nyújtott.

Kifelé a hosszabb állatétkezős utat választottuk, csak láthatunk valami érdekeset. Ez így is történt, ugyanis a beépített statiszta vízilovakat láttuk, ahogy a nem kis álkapcsukat nyitogatják egymásra. Még néhány gyöngytyúk, varacskos disznó, és majom pózolt az út szélén. Végre kinn, már nem kell nyelni a liszt finomságú port, amit felvertek az autók. Kinn a park előtt találkoztam az Ákossal, aki panaszkodik az autójukra, mert 70-nék többel nem tudnak menni, annyira melegíti a vizet. Nem biztos benne, hogy átérnek vele Maliba ezen a 350 km-en. Az út tiszta horrorral kezdődött. Nem messze a Parktól, az út szélén feküdt 3 csacsi felnyílt hassal. Valaki nagyit tarolhatott este. Itt ez természetesnek mondható, nem egy kiszáradt állattetemet láttunk útközben, ahol a helyiek simán elbicikliznek mellette. Kezdem érteni az oltások lényegét.

Közeledett a határ. Kicsi féltünk, mert sok rosszat hallani, de nem nagyon, mert idáig nem került sokba egy határátlépés, csak az időnket rabolták. Mint minden határ átkelőnél, itt is érződik a másik oldal hatása. Mérhetetlen igénytelenség, agresszívan kunyeráló gyerekek, és káosz. Kiléptetéskor három helyre elvinni az útlevelet, pecsét hegyek, bürokrácia útvesztője. Szenegálból kilépve, hosszan kígyózó kamion sor mellett átjutottunk Maliba. Itt aztán volt káosz. A helyi kis rendőrösön elkezdtek gyűlni a Bamakosok, így a helyi fő-fő vállapos kihozatta az asztalokat a parkolóba és ott folytatódott az adminisztráció. Ez ennél sokkal lassabban és problémásabban zajlott, de azt nem lehet leírni, tessék kipróbálni! A gyors ügyintézés Laca segítsége, és ajándékai nélkül nem oldódott volna meg.

Maliban vagyunk! Itt még feketébbek az emberek, és már nem annyira mosolyognak, mint Szenegálban. Szenegál szép, Szenegál gyönyörű, Szenegált akarom vissza! Maliban az út három féle: rossz, nagyon rossz, és katasztrófális! Ekkora kátyúk nincsenek, azaz itt vannak! Ha nem figyel oda a vezető, pillanatok alatt felborulhat egy tempósabb autózás közben. Nem egy friss kamion balesetet láttunk, ami itt annyira természetes, hogy simán kikerülik a porban, és mennek tovább. Mi nem állhatunk meg nézelődi, meg segíteni, mert már hurcoltak meg ilyenért ártatlan európai orvost is. Itt minden másképpen működik! Egy faluvégi bizarr kúton megálltunk tankolni, aztán belevetettük magunkat Kayes közepébe. Egy motoros helyi ember elinvitált minket egy hotelbe, ami pont a tábor mellett van néhány száz méterre. Valahogy nem kívántuk a rekkenő melegben való autózás után a természetbeni alvást. Klíma, jó fürdés, meleg kaja, hideg sör. Ehhez képest erősen kifogásolható vizes blokk, a sült szárnyas állítólag rágós (pont akkor telefonáltam). Marad a közeli közért. Bevásároltunk, és a szobában elfogyasztottuk a vacsorát.

A Norbi és az Ákos is megérkezett, jók vannak!

[19:56]
Beszámolók és friss képek érkeztek -> képgaléria.

[15:26] - SMS
Alábbi szűkszavú üzenet érkezett - "TV-nek interjú, most Mali". Egyébként újra működnek a rendes mobilok is.

[13:40]
Sikerült Sipi bácsit elérni - ahogy a gyerekim hívják csak "csináló bácsi" -, aki arról tájékoztatott, hogy kb. 170 km-rel járnak a Mali határ előtt, mely átlépés lesz a mai nap fénypontja. Tegnap egy gyönyörű nemzeti parkban volt a szállásuk, robognak tovább ezerrel, de nagy a meleg (37 fok C) és folyik róluk a víz. Az utolsó két napi beszámoló kész van, amit netet érnek küldi. Jól vannak és üdvözölnek mindenkit, aki aggódik értük.

Az erre a napra tervezett útvonal Niokolo Koba - Kayes, ami körülbelül 380 km. Az itiner a következőket írja erről az etapról: "A szenegáli – mali határ totál a káosz, de ennyi nap Afrika után már ez senkinek sem fog gondot okozni. A mali oldalon a "Police" lehet, hogy le akar húzni egy kis pénzzel, rajtatok múlik, hogy sikerül-e nekik. Maliban jó, rossz és kriminális útminőség kilométerről kilométerre változik. Vigyázat a mély kátyúkkal, mert könnyen ottmarad a futómű! Kayes Nyugat Afrika legforrób városa. Másról nem nagyon híres. Van egy pár kétes kinézetű és értékű hotel a városban."


Végigszáguldani Szenegálon...
2011. január 27.

Csapatbeszámoló - Január 27. - Dakar - Nikolo Koba, 592 km
Szóval rafinált a vendégfogás! A reggeli eligazítás a szomszéd nagy kempingben volt, este mi egy kisebb "maszek" kempingbe kerültünk, ami annyira nem volt probléma, mert ingyen aludtunk a kocsiban, nem volt tömeg, viszont volt hideg sör!Friss képek... Este már nem láthattuk a szomszédban lévő Rózsaszín tavat, reggel meg, még nem láthattuk. Nem baj, itt is jártunk! A reggeli fertőtlenítést éhgyomorra elvégezvén, kormányunk mögé kucorodva, elindultunk a napi Etap felé. Útközben elkezdett kivilágosodni, és az étvágygerjesztő cseppek is megtették jótékony hatásukat. Mint mindig, most is kerestünk az út szélén valami étkezésre alkalmas helyet. Majomkenyérfa, még nem volt a közelünkben, így hát, uccu neki, gyerünk egy fa alá! "Iszunk mi rendesen?" kérdés elhangzása után fertőtlenítés, majd a tegnapi kenyér, a hazai májkrém, olajos hal, és Laca elengedhetetlen reggeli kakaójával megkezdtük az étkezésünket. A gasztronómiai félóra után irányba álltunk a napi célunk felé.

Laca felhívta a figyelmünket, hogy kedves imádott feleségének ma Születésnapja van! Na, akkor majd erre fertőtlenítünk egyet, majd iszunk valami helyi sört is.
Rea (Reus, Laca így becézi) Boldog Születésnapot Kíván a Batta-Bamako csapat: Béci, Sipisti!

Gyanútlanul fogynak a kilométerek, Béci mellettem alszik, én meg telefonálgatok haza. Otthon esik a hó, alig néhány fok, itt 35-37°C verőfényes kánikula. Elértünk egy nagyobb várost, mi csak "Tappancskának" hívjuk, tankolás és hideg sör. A helyi kis gyerekek megjelentek kezükben kis sárga vödörrel, hogy esetleg netalán, ha valami fém pénzt beledobnék, akkor az neki nagyon jó lenne. Adni jó, de ha az egyik kap valamit, akkor a többi egy szempillantás alatt megjelenik, hogy akkor neki is kell. Ez már így nekünk sok! A benzinkúttal szemben volt egy szálloda, és a bejárata előtt feküdt egy kisebb állatsereg. Érdekes! A belvároson át kellett haladni, akarva-akaratlanul eltéved az utazó. Ez alól mi se voltunk kivételek, csak amikor a Contactos "Sekli" Zoli a forgalmat nagyon csúnyán feltartva a rendőr előtt próbált megfordulni, akkor a rend éber őre elvette a jogosítványát, majd kicsivel később szóbeli dörgedelem mellett visszaadta a papírt. Ami átvezető út lett volna, az építés alatt van, így a kertek alatti kis utcákon keresztül jutottunk ki a városból. Amikor egy-egy buckán áthaladtunk, és nem csak a napellenzőt láttam, hanem kifordultam oldalra is, akkor bájos mosolygós embereket mosolyogtak vissza. Ez nekünk, embereknek egy kedves gesztus, amit mindenki ért, és nem kerül semmibe! Egyszerűen finom íze van a nézésnek. Imádlak Szenegál!!!

A várost elhagyva, közel 200 km autózás után értük el a napi célunkat, a szenegáli nemzeti parkot. A bejutás nem volt egyszerű. Személyi belépő, autós belépő, helyi idegenvezető belépő kifizetés után összeálltunk, és együtt autóztunk befelé a fizetett emberünkkel. Nélküle, senki sehova, mert a park területe ~9000 (kilencezer!) km2, ami nem kevés az elkeveredéshez. Mi a szállásig 30 km-t autóztunk poros, kitaposott úton, közben állatokat bambulva a fényképezéshez. Ennyi port az eddigi 7 ezer km alatt nem kapott Édua, és a tüdőnk. Helyi vállalkozás, hogy benn 10 euroért lemossák. Ember, nekünk még ki is kell jönni! Mekkora üzlet! Több alvási lehetőség volt. Saját sátor (esetleg autó), klímás bungalló, klímás hotel szoba. Mi az utóbbit választottuk a saját zuhany, és WC miatt, egyébként a szoba felejthető. A vacsora vágott zöldség előétel, párolt zöldbab sült marhahússal, és egy igazi zamatos friss zöld banán. Ez nekünk így előételnek jó is volt, de miután csak ez a menü, kértünk még egy kör babot marhával. Esti kötelező fertőtlenítés, tisztálkodás, majd a jól megérdemelt alvás, itt a Nemzeti Parkban.

A verseny mezőny nagyon szétesett, Ákos, és Norbi még nem jelentkezett, nem tudom, mi van velük!

[23:19]
Contacportos oldalról a hír - akikkel együtt halad a csapatunk, hogy megérkeztek a nemzeti parka és jól vannak - valószínűleg itt már nem lesz net ma...

[14:30]
Dóri beszélt nemrégiben a fiúkkal - jól vannak, élnek és virulnak, haladnak előre a mai cél felé. A fórumon Hammer írta - aki a CASON nyomkövető összekötőnk -, hogy "a nyomkövetőn azért álltak meg az autók, mert Mauritániában, Szenegálban és Maliban nincs adatroaming partnere a T-Mobile-nak. Az eszközök az utolsó bejelentkezés alapján jól vannak, áramot kapnak. Ha minden jól megy, akkor gyűjtik az adatot, amit majd beküldenek, ha újra lefedett területre kerülnek. Vagyis itthon, mert, miután kiszerelik őket, le fognak merülni (és ez jó is így, repülés előtt.) "

[00:01]
A mai nap búcsút mondva Dakartól a futam 565 km után megérkezik Niokolo Koba településre. Itt található egy nemzeti park, ami a világörökség része. Szenegálról egyébként röviden azt lehet tudni, hogy egy Magyarországnál több, mint kétszer nagyobb területű ország Nyugat-Afrikában. Legjelentősebb folyójáról, a Szenegálról kapta a nevét, függetlenségét 1960-ban nyerte el. A nemzet mottója: "Egy nép, egy cél, egy hit". Ez szerintem ebben a két hétben a mi bamakósainkra is nagyon igaz.


A mai cél Dakar...
2011. január 26.

Csapatbeszámoló - Január 26. - Nouakchhott - Dakar, 565 km
Ma reggel 5 órakor volt az eligazítás. Figyelni kellett, mert megint egy új - még a régieknek is ismeretlen - határátlépés lesz a mai feladat. Az egyik, aszfalton is járható út kevésbé veszi igénybe az autókat, de a határon a pénztárcákat terheli meg nagyon. A másik - általunk is választott - terepezés a Senegal folyó töltésén, 100 km-en úttalan utakon egy természetvédelmi területen keresztül. Ezen a szakaszon kicsit olyan hangulatom volt, mintha autót és embereket próbáltunk volna átcsempészni a zöld határon. Egyszer megálltunk egészségügyi szünetre, aztán megjelentek a fegyveres katonák. Rögtönzött activity partival elmagyaráztuk, hogy honnan-hová tartunk, megértően bólogattak, és Friss képek...továbbmentek a dolgukra. A nemzeti parkban láttunk varacskos disznókat, majmokat, madarakat. A rögtönzött belépő kb. 6 euro két főre, ez a mi rohanásunkhoz soknak tűnt, de az időnket inkább a határátlépésre tartogattuk. A nemzeti park végét a sorompós bürökrácia zárta. Egy ember összeszedte az autótulajdonosok útlevelét és a beléptetéskor kapott papírt. Elvitte, "kipecsételte" belőle az autót. Visszahozta, kiosztotta, majd egy másik ember az összes útlevelet összeszedte, elvitte, "kipecsételt" minket is. Sorompó fel, irány a híd. A "hídpénz" 10 euro körüli mauritán pénz, amiről még blokkot is kaptunk.

Beléptünk Szenegálba. Hirtelen egy más világ nyílt meg előttünk. Igazi fekete bőrű, mosolygós emberek csupa lelkesedéssel. A tisztaság hagy némi kívánnivalót maga után, az autók műszaki állapota nagyon bizarr, a helyi tömegközlekedésnél van ülő, álló, és a busz végén csüngő hely. A lányok szemkápráztatóan szép karcsú csokoládé gazellák nagy feszes "önbizalommal". Trendi: kék farmer, magenta színű felső. Bitang kombináció a vizuális érzékszerveknek. Már kezdem elveimet feladni, és az erre a célra kapott 80 eurom helyes felhasználását fontolgatom. A fiúkon még mindig a foci VB mutatkozik, hogy kinek, ki a kedvenc játékosa. Nagyon látványos, ahogy a sok kis fiatal kergeti a labdát a porban. A településeken rengeteg útszéli árus árulja a friss gyümölcsöt, a friss kenyeret, és mindent, amiből még pénzt láthat. Az utak állapota érdekesnek mondható. Még nappal is veszélyes olyan kátyúkat kerülgetni, amiben nem egy cementes zsák is elférne. Volt, amikor minket, és volt, amikor mi előztünk jobbról! Tavaly mondásunk volt: vigyázz jobbról előzünk! Ez itt valóság. Az esti szálláshoz közeledve megálltunk sörért. Itt alkoholt lehet inni, csak nem könnyű venni. Amíg Janival friss kenyeret vettünk, addig Laca feltalálta magát, és egy bárból szerzett 10 db 0.63 literes sört.

Az itteni vendégfogás elég rafinált. A cél koordináta alapján tájékozódtunk, aztán egy ember elénk ugrott, és beterelt egy kempingbe más Bamakosok közé. A szoba már elfogyott, maradt a sátor. A Runners és a Contactport egy fedett teraszon kapott sátorhelyet, mi maradtunk a saját csigaházunknál. Miután még rengeteg otthoni páncélos volt mindenkinél, ezért elővettük a gázégőt. Amíg többiek a hazai ízeket falták, én a gyenge gyomromra való tekintettel rizst ettem. Az esti lefekvés elmaradhatatlan része, a fertőtlenítés sem maradt el. Szoktuk is kérdezni: iszunk mi rendesen?

Jönnek buta információk otthonról. Mi velünk sem, és körülöttünk sem történt semmi rendkívüli dolog. Sőt! Az összes rendőr, akinek a turisták nyomon követése a dolga, udvariasan elkéri a kis papírjainkat, és jó utat kíván! A határátkelés is gördülékenyebb, mintha egyszerű turisták lennénk! Köszönet ezért a szervezőknek! Balesetek mindig is voltak, és lesznek is ezen a futamon. Az mindenki saját felelőssége, hogy mit bír a technika, és mit bír a fizikai állóképesség, az alkalmazkodásról nem is beszélve! Ami a baleseteket illeti: utcai gumival nem szerencsés kősivatagban autózni, utána persze durrdefekt, és borulás a vége. Fáradtan se illik rohanni a mezőny után, hogy bepótolja a kb. 900 km-es lemaradást. Bealudtak, utolértek egy kamiont. Szerencséjük volt!
Mi vigyázunk magunkra, és a legfontosabb, hogy egymásra!

[18:52]
Most jött a hír a fiúktól - már tudnak telefonálni -, hogy átléptek Szenegálba és kb. 100 km-re vannak Dakartól. Jól vannak, minden rendben van, és 27 fokot mérnek (valószínűleg ők nem havat lapátolnak). Remélhetőleg lassan a nyomkövetőn is látjuk az útjukat.

[07:45]
Ma hajnalban végre sikerült Sipiéknek netre bukkanni, úgyhogy visszamenőleg feltöttöm a csapatbeszámolókat, január 25, 24, 23, 22 és 21. alatt keressétek, plussz nézzétek meg a képgalériát, van néhány "friss" kép!

[00:03]
A mai nap Nouakchottból kell elérni – Dakarba (Lac Rose avagy Rózsaszín tó), ez a táv 565 km.
Dakar - Lac Rose, SzenegálIdézet a mai napra vonatkozóan az itinerből: "Ma korán indulunk. Vége a tengerparos, halevős, láblógatós napoknak. A futam ismét bekeményít. Szenegálba két helyen lehet átmenni. Az egyik a méltán híres Rosso, a másik, amit mi ajánlunk, az Diama. Aki nem akar bemenni Rossoba, az Nouakchottban tankoljon! Mindkét határnak van előnye és hátránya. Rossoban megérezheted az 5-10 évvel ezelőtti Mauritánia káoszát és talán ki is rabolnak. Csak extra erős idegzetű adrenalin függő kalandvágyóknak ajánljuk. Itt bármi megtörténhet és bármennyibe kerülhet a határátlépés. Viszont végig aszfalton mész, és komppal hajózol át Szenegálba. Ez már kőkemény Afrika. Ha igazán kalandos utat akarsz magadnak, akkor egyik határátkelőn sem lépsz át, hanem zöld határon úsztatod át a vasad a Szenegál folyón."
Amit lehet tudni a Rózsaszín tóról - amikor még volt Dakar Afrikában minden évben itt ért véget a verseny a tenegpart homokján.


Óceánparti autókázás...
2011. január 25.

Csapatbeszámoló - Január 25. - B2Beach - Nouakchott 150 km
Hajnalban az óceán zúgása, és a hideg motorok kerregése ébresztett. Sietni kellett, mert még a dagály előtt ki kell jutni a halászfaluhoz, különben várhatjuk a következő ciklust, ami elfecsérelt idő, mert itt semmi hasznosat nem tudunk kezdeni Friss képek...magunkkal. Elindulunk a felkelő nappal szemben. Látványos fényképeket készíthettünk volna, de sajnos itt haladni kell, szép képek csak az emlékünkben marad. A mai etap elég rövid volt, így egy lendülettel irány a cél kemping, és lesz időnk pihenni. A városba érve, találkoztunk a pécsiekkel. Ők bevállalták a kalandos partot, és természetesen a városban megint eltörött a hátsó futómű rögzítésük. A táborban nekünk még éppen volt helyünk, ide már csak az tudott jönni, aki korábban foglalt, vagy csak sátrazni szeretne. A szállás nem olcsó, a kaja friss, csak kevés (Jani meghívott mindenkit, köszönjük!). Ugrattuk egymást, poénkodtunk, ettünk, fertőtlenítettünk. Este megjelent Géza, hogy kellene még egy lézer, mert Imodunak is kell. Imodu az itteni "turisztikai mindenható", ő mindent el tud intézni. Ez most elfogyott. Az aktuális esti gondolkodni való témát a szenegáli átlépés jeleni. Két lehetőség közül a kevésbé rosszat szeretnénk választani!

A szűk információáramlás miatt csak később küldök képeket. Édua és "Szamovár" Margit jól vannak. Mi nem győzünk röhögni! Itt kb. 5 °C van - ha kivonjuk a levegő hőmérsékletét (20) a víz hőmérsékletéből (15)!
Friss képek a képgalériában!


[17:20]
Nemrégiben érkezett hívás a műholdas telefonon Sipitől, elmondta hogy jól vannak, már 11 órára Nouakchott-ba érkeztek, most pihennek, jó a hangulat, írogat és amint találnak hálózatot küldenek beszámolót és képeket. Továbbra is "bandáznak" és jól érzik magukat. Mauritánia nem túl jól ellátott hálózattal, ezért nem látszik egyenlőre a nyomkövetés sem. Reméljük hamarosan visszamásznak a térképre...

[00:01]
A mai nap 150 km-e óceánparti autókázást ígér a résztvevőknek. Ezt a távot B2Beach és Nouakchott között kell megtenni.


A mai etap: Bou Lounar - B2Beach...
2011. január 24.

Csapatbeszámoló - Január 24. - Bou Lanoar - B2 Beach 280 km
Bélával felváltva áthorkoltuk az éjszakát, de aránylag kényelmesen aludtunk. A reggeli fogmosás palackos vízzel történt. Most világosban, tiszta fejjel jobban látszódott az összetörött autó, de mint minden autó, ez is továbbmegy a saját kerekén, mert itt nem maradhat. Hogy utunkat nehezítsük, bemerészkedtünk a dűnék közé. Ennyit még nem ráncigáltuk egymást, ennyi homokot az életemben összesen nem lapátoltam. Margit forralja a vizet! Ilyen még nem volt! Próbálom a Janit, de leginkább a Dórit nyugtatni, hogy ez egy dolog, meg fogjuk oldani, nem lesz semmi baj! Biztos, ami biztos, irány az aszfalt! Kerestük a helyes utat, de itt se a GPS, se a térkép nem nyújt segítséget, csak a helyiek! A nagy széles döngölt föld autópályáról kiderült, hogy az egy repülő leszálló pálya. Nagy megkönnyebbülésre aszfaltot érünk, itt minden 10 km-en fegyveresek, és lelkesen gyűjtögetik a fiche-t (ez egy előre kiprintelt, adatainkat tartalmazó papír). Az első benzinkutat már nagyon vártuk, mert kezdenek kiszáradni a jószágok. Nincs gázolaj!!! Majd egyszer lesz! Marad a vésztartalék, előkerülnek a kannák, nekünk a póttank. Várunk a gázolajra, addig egy ki helyi menü. Kissé íztelen, de a megfáradt gyomornak megváltás a meleg étel. Amíg mi Friss képek...eszünk, addig a pécsiek már negyedszer hegesztik vissza a Niva hátsó hídját a helyére! Ebben nagy technikai eszközt nyújtott a TotalCar csapata. Köszönjük!

Elértük a kereszteződést, ahol le kell kanyarodni a B2 Beach-hez. Jani kemény volt, kétszeres áron vett kannás útszéli gázolajat. ÚÚÚÚÚ! Ez az út egy halászfaluba vezet, de előtte illik elkanyarodni, mert így nem kell találkozni az ottani gyerekekkel. A falut megkerültük, kit látunk? A Dokiék,és még jó sokan az elsüllyedt utánfutós embert próbálják kihúzni a homokból. Két autó összekötve, húz egy harmadikat. Miért ismerős a helyzet? A régi csapatból ott a Jani, a Dokiék, és én. Jót mosolyogtunk a régi dolgokon, aztán segítettünk a bajba jutott autóson. Némi paródiát vittem a mentésbe, majd lesz mit visszanézni. Lementünk az óceánpartra, majd 30 km homokos út. Parádé! Ha közel mész a vízhez, beázhatsz, ha nagyon kívül, a puha homokban elsüllyedsz. A kettő között tökéletes! Maga a B2 Beach egy kb. 100 m sugarú félkör homokos part, dűnékkel körbevéve, amit katonák őriznek! A bejutás nem kis dolog, mert meg kell küzdeni a 20 cm mély puha homokkal, a többi már nem probléma. Este némi fertőtlenítés, friss hal sütés, és sztorizgatás, hogy ki mire nem emlékszik a történeteimből. Teljesen véletlenül még egy halász is arra járt, friss halat árult. Dokiék, még a halászfaluban vettek friss, konyhakész halat, amit a parton fóliában megsütöttek, és megkínáltak minket. Némi hangulatjavításként elővettem a zöld lézerem és ott fénytechnikáztunk a vízparton. Villám Gézának se kellett több, rögtön bele szeretett, mint én annak idején.
Friss képek a képgalériában!

[21:19]
Ma nem sok infónk volt a fiúkról, az alábbi üzenetet Dóritól kaptuk (Dóra jelenti):
"Béla kb.15 perce telefonált a műholdas telefonról (igaz az első perc arról szólt, hogy betájolta magát...). Mindenki jól van Margiték, Contact, Reddaposta is) a B2 Beach-en vannak éppen partyznak. Elmondása szerint napközben a homokban volt egy kis egymás huzigálása (gondolom ezt majd kifejtik). Néha van GSM de ott nincs szolgáltató vagy éppen fordítva, úgyhogy ezért is állt meg a GPS követés. Hát persze, hogy Net nincs az óceán parton ( én hülye még meg is kérdeztem ) :-o Szóval jól vannak holnap indulnak tovább Nouakchott-ba."

[00:00]
Mivel a telefonösszeköttetés nem nagyon működik, netre még nem akadtak, a nyomkövető is leállt, csak bízunk abban, hogy ezta mai nem túl hosszú tábot megtették, és már réges régen megérkeztek Bou Lounarba. Az itiner szerint itt jócskán fel kell tankolni üzemanyaggal és vízzel, mert erre jó darabig nem lesz lehetőségük.
A mai napon Bou Lounarból B2Beachig kell eljutni, ami kb. 280 km.


Good bye Marokkó, welcome Mauritánia...
2011. január 23.

Csapatbeszámoló - Január 23. - Guerguarat - Bou Lanoar 70km
A reggeli ébredés némi kellemetlenkedéssel telt. Bezárták az angol WC-s helységet, így ma már csak helyi módon lehetett hidegvízben mosakodni, és guggolós WC-t használni. Sebaj, alkalmazkodunk! Kicsit félve haladunk a rettegett határátlépő felé. Nehéz eltéveszteni a hosszan kígyózó Bamakos sort az úton, mellette a "Quechua Hotel" szállodalánc helyi kirendeltsége. Mi némi autózás után is kipihenve, míg az itteniek fázva, nyűgösen. Mi jobban jártunk. A sor áll, senki sehova, mert zárva a határ. Előre sétáltunk nézelődni. Maradt még marokkói pénz, gondoltuk, hogy elköltekezzük. Cuccainkkal sétálunk, amikor felnyílik a sorompó, odamegyünk nézelődni, majd kis idő múlva elintéződik az útlevél. Visszafelé sétálva lelkesen mutatjuk a lehetőséget, hogy átmehetünk a sorompó alatt. Ezt nem nézték jó szemmel, akik már tegnap itt voltak embertelen körülmények között, de mi jó helyen voltunk, jó időben! A bürokrácia útvesztőjét nagyon nem részletezem, de 3 kapun kell átmennünk, és a legutolsó helyen egy ember egy ablaknál minden átkelő embernek és autójának adatait egy megcsíkozott füzetbe kézzel írja be! (167 nevező+csapattagok)

Friss képek...Marokkót elhagytuk, irány az aknázott senki földje. Érdekes. Járt utat ne cserléd járatlanra! Sok elhagyott autóroncs, végtelen sok szemét, rengeteg bizonytalanság. Kis zötykölődés, és újabb sorompó, ezúttal Mauritánia. Bonyolult kézi bürokrácia, csoportos gyűjtőbe be, papírok, pecsétek sorompók, és mire észbe kaptunk, simán átjöttünk a határon. A marokkói telefonhálózat szélét elcsípve még egy utolsó sms, mert most eltűnünk egy rövid időre.

Ez itt egy teljesen más világ, erről nem lehet beszélni, ezt látni, de legkevésbé, érezni kell! Emberek olyan ferde összetákolt bódékban élnek, mintha a Föld nagy kerületi sebessége miatt a teteje egy kicsit hátrább csúszott volna az aljához képest. (Innen lehet tudni, hogy merre forog a Föld!) Az utakon tankcsapda nagyságú kátyúk, ami a sebességünket csökkentésre készteti, de első a biztonság! A főút mellett már ott vár Villám Géza, és tereli a csapatokat a rögtönzött tábor felé. Kellemes szavannás hangulata van a tájnak, a maga kis bozót fűjével, a néha folyós homokjával, és a pár darab még ki nem száradt fáival. Ez megint a "Hotel Quechua". Kör alakban elfoglaljuk a táborunkat, kipakolunk, es nyeljük a mellettünk elszáguldozó katonák porát. Kicsit még furcsa, hogy felfegyverzett egyenruhások vigyáznak ránk, de majd megszokjuk. Mi összkerekes autókkal simán bejöttünk, de nagyon sokan, így a szervezők 4 tonnás kisbusza is elakadt. A Contactos Laca imád másokat kirángatni a homokból, így összeszedtük magunkat, és irány segíteni. Némi bohóckodás után, mindenki beért a táborba. Este tábortűz van tervezve, ehhez kellene fa. Van kiszáradt még álló fa, rántókötél seklivel ráköt, Laca meghúz, fa eltörik, mi a Janival szétröhögjük magunkat, és irány a tábor. Jó alaposan mindenki fertőtlenített mindenkivel, így volt már min mosolyogni. Laca elővette a STIHL-es szponzor készleteit, amiből rögtönöztem egy kisebb paródiát. Ezt elég nehéz lenne leírni, de nem keveset mosolyogtunk. A kék ponyvám volt a medencém, a hálószivacs volt az fürdőmatracom, az emelő fa gerendája az életmentő tutaj a zord óceánon...

Miután oda-vissza kínálgattuk magunkat fertőtlenítővel, átmentem a Dokiékhoz. Itt elmeséltem Édua feltámadását, mert ebben nekik is szerepük van, hiszen ők találták meg a mestert. Mese közben fertőtlenítettünk, aztán valami hihetetlenül finomat ettem náluk: nyers krumpli félbe vágva, benne hagyma karika, és egy kis csabai kolbász. Ez fóliával áttekerve, és be a parázsba. Egyszerű és finom! Itt mindenki jobbnak látta férfias megfutamodást, mert holnap is van nap! A sátorhoz visszaérve, beérkezett a lengyelek egyik összetörött autója. elnéztek egy kátyút, megdobta az autót, és felborultak. Itt már koponyasérülés és egyéb komoly bajok. Hát borzongtató. Ez volt az első este, amikor az autóban töltöttük az éjszakát.
Friss képek a képgalériában!


[14:10] - Üzenet a csapattól
Átértünk! Innentől csak net, és műholdas telefon 3 napig.

[09:17]
Nyomkövető mutatja, hogy elindultak a határ felé. Dóri írta a fórumba éjjel, hogy "22:30-kor (náluk 21:30)megérkeztek a szállásra. A határtól 90-100 km-re vannak. Mindenki jól van. A Ráktérítőt kicsit nehezen találták meg (szerintük csak azért mert rossz helyen volt :-O). Tettek egy 50 km-es kitérőt, kicsit Off Road-ozni is voltak a dűnéknél".

[00:00]
Az itiner szerint a mai nap egy rövid pihenő nap lesz. Ma nem kell sokat vezetni. A táv Guerguarat – Bou Lounar között 70 - 150 km lesz. Ma a hátárátlépés lesz problematikus és idegörlő...


Átlépjük a Ráktérítőt...
2011. január 22.

Csapatbeszámoló - Január 22. - Boujdour - Guerguarat 610 km
Ezt a szállást könnyű volt elfelejteni, gyors fertőtlenítés után elindultunk a reggeli eligazításra. Találkoztunk az Ákosékkal, és a Norbival. Norbi látványa megnyugtató volt, mert ő támogatta a csapatunk malária ellenes gyógyszerét. A most kapható gyógyszerek között ez adja a legnagyobb védelmet (~67%). Megbeszéltük a napi etapunkat, aztán útnak indultunk a Friss képek...Mauritán határ elé. Dél magasságában már éreztük a reggeli hiányát, és az első erre alkalmas helyen index jobbra ki, irány a puszta. Autóinkkal leparkoltunk, kempingszék, kempingasztal, hűtőtáska stb. Az asztalra kiraktuk a kolbászt, hagymakrémet, kávét, kakaót, kenyeret, meg mindent, amit találtunk. Valami parádés hangulata volt ennek a reggelinek is, de ez egy ilyen társaság.

Kisebb kitérővel benéztünk Dakhlába, kicsit vásárolgatni, netezni, nézelődni. Sokan inkább itt maradtak aludni a határátlépés előtt, itt zuhany, ott a "táborban" az út szélén meg sátor! Gondolkodtunk, de inkább érjünk oda, aztán lesz valami. Dakhla után nekünk az aszfalt nem jó, menni kell terepezni. Ezt gyakoroltuk is vagy 10 km-en, de inkább visszafordultunk, mert naplemente előtt 2 órával bemenni ismeretlen terepre nagyon nagy felelőtlenség. Dakhlától ~ 80 km-re van az egyik leglátványosabb Bamakos pont, a Ráktérítő. Sok fénykép, némi ajándékáldozás, és egy kőre ráírtuk a csapatnevet. Ha már itt vagyunk, illik fertőtleníteni, meg hát nem mindig ihat az ember ilyen kultikus helyen.

Már javában ránk sötétedett, amikor egyszer csak sok autó egy kupacban, és egy autót világítanak. Az egyik norvég csapat jobb hátsó kereke durrdefektet kapott, és felborult. Szerencsére komolyabb személyi serülés nem történt. Mi nem tudtunk érdemben segíteni, folytattuk az utunkat. Végre benzinkút! Tankoltunk, és akkor láttam a hotel feliratot. Dóri kiváló kommunikációs készségének köszönhetően lett hibátlan szállásunk, a tábor előtt 70 km-rel. Tisztaság, jó matrac, a folyosó végi közös blokkban angol WC+zuhany egyben meleg vízzel. Időnk van, megérdemlünk némi meleg kaját, leültünk enni. Ez a Tazsin kicsit másabb, mint amihez szoktam: kevés rágós bizonytalan hús, némi párolt zöldség, és sült krumpli alumínium edényben. Szörnyű! Közben megérkezett a pécsi csapat. Fertőtlenítettünk velük is, majd szolidaritásból még egy halat megettünk a Tazsin után. Jó fürdés, hajmosás, és alvás.
Friss képek a képgalériában!


[18:44] - Üzenet a csapattól
Sipi üzeni, hogy most vannak a Ráktérítőnél, fényképezkednek!

[17:35]
A GPS nyomkövető szerint már elhagyták Aargub települést, a határig azonban kb. még 300 km-t kell megtenniük. Végre Reddaposta nyomkjelzője is újra működik. Hajrá fiúk! Kitratás Édua!

[08:40] - Csapatbeszámoló
Sziasztok!
Röviden: napközben nem nagyon van alkalom írni a rázkódós utak miatt. Amikor szállásra érünk, próbáljuk magunkat összeszedni, és 4 óránál többet pihenni. Sikerült felzárkózni a mezőnyhöz, előkerültek Ákosék, és a Lachmann Norbiék is. A körülményekhez képest jól vagyunk, a tegnapi "teveburger" bennünk maradt. A mai legfontosabb feladatunk, hogy a mezőny egyben maradjon, mert a Mauritán határnál egyszerre kell átkelnünk. Lassan jön a viccelődős aknamező, de semmi para, lassan, türelmesen le fogjuk győzni, mert célba kell érnünk a három autóval, és a hat fős legénységgel! Tegnap este Janival eljutottunk ugyanarra a helyre, ahol tavaly visszafordultunk. Ahogy korábban kitaláltuk, beültünk a Margitba, és mintha csak egy időutazás lenne, elindultunk ketten Bamako felé. Torokszorító pillanat volt! Innen már mi is újonc zöldfülűek vagyunk! Sietünk, majd mindent részletesen leírok!!!


[00:05]
A Bamakoba elszánt indulók ma a Boujdour – Guerguarat közötti 610 km utat kell hogy megtegyék. Ez az etap a Nyugat Szahara hátralévő részén halad át. A terület sajátossága, hogy sok a taposó akna. Az aknák sajátossága, hogy nem lehet tudni, hogyhol vannak... El Agroubtól 8-1O kilométerre található a Ráktérítő. A Ráktérítőt könnyű észrevenni, hiszen magyarul ki van írva. A tábla maga egy kultikus zarándokhely.


Száguldás, por se szerelem, száguldás...
2011. január 21.

Csapatbeszámoló - Január 21. - Tiznit - Bojdour 150+630 km
Ébresztő, kontinentális reggeli, gyors internet, és rögtön 9 óra után van. A mai nap erőltetett menetben utolérhetjük a mezőnyt. Utunk ismerős tájakon visz, hiszen tavaly errefelé jöttünk haza. Janival ki is húztuk magunkat, mi "öreg marokkósok". Hogy a monoton rohanást megtörjük, és a Laci is tudjon profi képeket kattintani, lekanyarodtunk a partra. Éppen a partra kifutó hullámokkal szaladgálok, amikor hív a Detti, hogy esetleg egy telefonos interjút összehozhatnánk az otthoniaknak. Hát nem is tudom, lágyan zúgó hullámok, napfényes idő, 13 °C, jó társaság. Egy csepp kényeztetés nekünk, az otthoni hideghez képest.

Friss képek...Sidi-Ifnin keresztül autózva, lelkesen mesélem a tavalyi eseményeket a tengeri pókokkal, a vízpartos fényképeket, videókat. Annak idején jókat nevettünk Mónival az itt készített videón, most meg kínomban nevetek magamon.

Édua siklik az aszfalton, kívánja a kilométereket. Annyira jó időt autóztunk, hogy Agadir után még egy kis nosztalgiát, azaz egy korábbi rosszul befejezett történetnek más folytatást játszottunk el. Erről még indulás előtt írtam, hogy tavaly Laáyounne volt a legdélebbi pont, ahonnan a mezőnyt visszafordították. Ha annak idején beszéltem volna a Janival...

Valami isteni sugallat vezetett minket a városon keresztül, aztán amikor közeledtünk az adott parkolóhoz, nem bírtam magammal, a sor elejére álltam és odavezettem a kis csapatunkat. Margit beállt az adott helyére, Janitól megkaptam a kulcsot, beült mellém, és mentünk egy kört a benzinkúton, mintha akkor elindultunk volna Bamako irányába. Pokoli érzés: Egy EMBER, akivel összesen nem töltöttem egy hetet, itt van mellettem, mintha együtt nőttünk volna fel jóban-rosszban. A következő körön talán már a zsepik is előkerültek volna. Érdekes! A többieknek ez nem jött át, de nekünk ez sokat jelentett. Természetesen az akkori, és a mostani csapattársaknak is megköszöntük a lehetőséget, mert akkor most nem lehetnénk itt. Ettől délebbre mi se jártunk, mi is csak újonc Bamakosok vagyunk!

Faljuk a kilométereket. A futam mai célja számunkra is teljesíthető, érdemes tovább menni. Dokiék, már elérték az esti tábor helyét, és találtak szállást, ahogy ők mondták: ehhez értenek. A szállás 2x3 főre szólt, mi meg 3x2 főre szerettük volna. Itt kialakult egy kis kellemetlen férre értés, de remélem gyorsan orvosoljuk. Találtunk egy tömegszállót, folyosó végi vizes blokkal. Hm, izé! A fergeteges, kis szellőző ablakkal rendelkező szobát elfoglaltuk, aztán némi fertőtlenítés után elindultunk az éjszakába meleg étel után. A helyi pizzéria az orrunk előtt oltotta le a lámpákat, így maradt a kisbüfé. Darált nyers tevehús a kirakati hűtőben, ebből készül a teveburger. Amíg készül a harapni való, hirtelen tizenéves kölykök özönlenek ki egy épületből, és kisebb csoportokba verődve, lökdösik egymást. A felszolgáló fiú se értette a dolgot, de ez a kb. ötszáz fiatal elindult a szállodánk felé, ahol az autók állnak. Na, most mi lesz? Megjelent a helyi rendőr, ment néhány kört az autójával, és szép lassan szétszéledt a tömeg. Jól nem laktunk, de már ilyet is ettünk. A szállodához visszaérve összetalálkoztam az Ákosékkal. Jól van, kicsit fáradt, sok műszaki problémájuk van. Este szintén fertőtlenítés, biztos, ami biztos. A mai szállásunk a legbizarrabb az eddigiek között.
Friss képek a képgalériában!

Friss képek...
[23:05] - Üzenet érkezett
A mai nap arról szólt, hogy utolérjék a többieket, azt hiszem ennek ma maradéktalanul eleget tettek. 23:04-kor érkeztek Bu Jaydur településre, ami a nyomkövetőn is jól látszik.
Most érkezett sms a csapatunktól:
Mezőny utolérve, jól vagyunk, Édua tökéletes! 130+650 km a mai táv. Igyekszem beszámolót küldeni. [SIPI]

A Fan Club oldalra újabb Batta-Bamako "rajongók" képei kerültek fel, ide bárki ha szeretne felkerülni, egy kép ellenében megjelenhet, esetleg üzenhet is a csapatnak.

Friss képek...
[9:22] - Friss képek érkeztek
Sikerült jó néhány új képet feltölteni, de írni nem volt idejük - majd a mai hosszú út alatt (egy vezet, egy ír) -, addig is megnézhetitek a társaoldalakat, nagyon jó kis beszámolók vannak az elmúlt napról a Contacport és a 3 runners oldalán is.

Idő hiányában még nem tudtam megírni, de később pótlom! Olvassátok a társoldalakat!
Lényeg: 24 óra után az első kulcsfordításra, Édua életjelet adott!!!
Közel 50 km-re vagyunk a mezőnytől, rettenthetetlenül haladunk!
Képeket küldök. [SIPI]

[7:00]
Követve a nyomot, végül hajnal 1:23-kor megérkeztek a fiúk Tiznitbe. A mezőny Fort Bou Jerif-ben táborozott, a mai cél a 650 km-re levő Boujdour. Ez már a Nyugat Szahara. Ha belehúznak, este már együtt lehetnek a többiekkel.


[00:07]
Nézve a nyomkövetőt, elszánt kis csapatunk csak hajnalban fog a szállásra érni, így a fiúk csak keveset fognak aludni... éjfélkor már az N8-as autópályán Ameskroud után jártak, nem messze Agadírtól. Ma nagyon kell száguldaniuk a fiúknak, ha be akarják érni a mezőnyt...
Várjuk az újabb bejelentkezéseteket, fiúk!



Szeszélyes hölgy menni szerelőhöz...
2011. január 20.

[21:02] - Újabb hírek...
Agadir alatt Tiznit-ben lesz a szállás, kb. 23:30 körül fognak csak odaérni. Reggel azt tervezik, hogy nagyon korán kelnek és lenyomnak 700 km-t, hogy utolérjék a mezőnyt.

[19:05] - Friss hír a csapatról...
Most sikerült elérnem a fiúkat. Jó hír, hogy beindult ÉDUA!!! A másik két autó (3 runners Margit és Contactport) előrement szállást foglalni, ők most indulnak utánuk autópályán, kb. 100 km, valahol Agadir alatt fognak éjszakázni, a nagy csapatot csak két nap múlva fogják beérni. Amúgy jól vannak. Már a nyomkövetőn is látszanak. Sipi hangja azért klasszisokkal jobb volt mint tegnap este. Hajrá fiúk! Gyerünk ÉDUA.

[12:37]
Most érkezett hír a csapatról, hogy Marakeshben végre sikerült az alkatrészt összeszedni, most indulnak vissza az autóhoz - 120 km - (az a helyszín, amit a GPS nyomkövető mutat), szerelnek és kiderül életre tudják-e kelteni ÉDUÁt.

[07:40]
Látjátok, éjfél után bejelentkezett a csapat a fórumra, és alább pörgetve láthatjátok az elmúlt két napi beszámolót is (Január 19. és 18. alatt ) a friss képekkel!

[00:00]
Reggel útnak indul a csapat, Marrakechbe mennek hengerfejért, vissza a szerelőhöz, csere, majd megpróbálnak a mezőny után érni. Az itiner szerint amúgy ma nyugat felé kell indulni, a hegyek közül és a tengerpart felé venni az irányt. A táv Ouarzazate – Fort Bou Jerif között 500 km. Útközben Legzirában egy hajóroncs látható, nem szabad kihagyni (idő hiányában mi biztos kihagyjuk).
ÉDUA ne add föl! Számítunk rád.


Az a jó meleg Afrika...
2011. január 19.

Csapatbeszámoló - Január 19.
Friss képek... Ébredés után találkozó a parkolóban. Mindenki bepakol, útvonal egyeztetés, és indulás. Hoppá! Kié a laptoptáska itt az úton? A pécsiek jelentkeznek: igen az a mienk! OK! Itt van, csak Margit már átment rajta!!! Elindultunk az eredeti cél felé, ahol a reggeli eligazítást megkapjuk. Mentatea, helyi kenyér, nagy társaság, és irány a napi cél. A mai nap kicsit az együttérzés jegyében telt. Megbeszéltük, hogy akkor most mindenki átmegy a másik laptop táskáján (pécsiek miatt), bedobjuk egymás szélvédőjét nagy kővel (Dokiék miatt), mindenki összefúrja a viszkokuplungot (Margit miatt), tönkre teszi a netbook töltőt (a Contacport miatt), mindenki tönkreteszi a memória kártyáját (a pécsiek miatt), szóval nem unatkoztunk! Látványos szerpentineken haladva elértük az Atlasz lábait, kb. 1600 méteren autózgattunk. Itt Margit bejelentkezett, hogy neki melege van, de megnyugtattam a Janit, hogy semmi baj, ez így jó, csak kicsit túlreagálja. Egyébként érthető! Megnéztünk egy 110 méter magas vízesést, majd elindultunk visszafelé az egysávos szerpentinen. Hosszú tanakodás után, de még időben visszafordultunk, és elindultunk a szerpentin folytatásán, ami hirtelen átváltott egy kétsávos útra, ami kivitt a főútra.

16:30 Édua erőt veszít, leáll!!! Mögöttünk a pécsiek: "fehéret füstölt, vége a motornak!" Ne má! Majd én azt jól megnézem! Motortér kinyit, én nézek hülyén! A vezérműszíj burkolat eltörött, látszik a vezérműszíj egyik fele, mintha hosszába kettévágták volna! Menni kell, itt nem maradunk, mert ránk sötétedik! Vontassunk! Előkerül a rántókötél, de ez hosszú, ezzel nem tudunk kanyarodni. Elővettem a rövidebb daruzós kötelem, és azzal a lendülettel kidobtam a nappal szembe úgy, hogy az egyik végét fogtam. Mire megláttam szembe velem a Contacportos Zolit, már eltaláltam a legérzékenyebb pontján a nem könnyű seklivel, és a végén lévő öntöttvas akasztóval! Itt volt 10 másodperc hatás szünet: a Zoli nem tudott, mi nem akartunk röhögni! Bocs! Dokiék előre mentek mechanikert keresni, mi a Contacport kötél végén. Mechaniker van, irány hozzá! Nyelvi nehézségek árán, de tudattuk a hiba jelenséget, aztán elkezdték szétszedni. Már én is segítettem, mert kíváncsi voltam a hiba okára. A hat autós mezőnyünk lefogyatkozott háromra: Runners, Contactport, és mi. Hú, Nem kis dolog ilyet átélni, hogy nem akarnak otthagyni, pedig...

(itt van okom könnyeket engednem)

Édua lassan mutatja klinikai betegségeit. A kiegyensúlyozó tengely szíja szakadt el, amit a vezérműszíj bekapott, és ez miatt átugrott a vezérlés. Erről annyit kell tudni, hogy ennél a motornál hengerfej cserével orvosolható! Ez típushiba ezeknél a motoroknál. Annakidején gondoltam, hogy egy késsel "leszerelem", de végül is így gyári, ez így jó! Nesze nekem! A mester meginvitált a saját házába, de udvariasan visszautasítottuk, hogy "nincs internet", és intézett egy szállodát.

Itt a szállodában tervezgetés a Mauritán határig, mert itt a mezőnynek együtt kell átmenni! Még beleférünk, van három napunk. Reggel 6-ra vissza a mesterhez, onnan 120 km autózás a bontóig, vissza, autó össze, aztán...

Ez az elmúlt délután sokkal hosszabb volt, most a rövidebb verziót írtam. Mindenkinek nagyon köszönöm, aki hozzájárult a nehézségek megoldásához! Csapat munka!

A CASON nyomkövető most éppen a szerviz helyét mutatja. Sokan panaszkodnak a futam hivatalos nyomkövetőjére, mert sokat késik. A miénket sokan nézik, és hibátlanul működik! Nem adjuk fel!
Friss képek a képgalériában!

Ouaouizert
[21:00] - Friss hírek a csapatról
Most érkezett a hír, hogy nem véletlenül láttuk állni a csapatot, mert miután megnézték a vízesést nem indult el ÉDUA, valami motor probléma merült fel, meg kell szerelni, aki most épp egy garázsban áll Ouaouizertben. A fiúk átültek a Contactport-os autóba és 3runners Margitékkal együtt - összeszedve a túlélőfelszerelést - mennek a szállásra, ahol keresnek netet és minden pontosabban leírnak. Holnap reggel szintén együtt elmennek szerelőhöz, ha jól vettem ki Marrakechbe, ahol kb. egy 3 órányi munkával cserélhető a motor, és onnan mennek tovább szintén együtt. Kicsit szomorúnak tűntek a fiúk, de azért nem vesztették el a humorérzéküket, mert Béci mondta, hogy na, ilyen hamar elkötötte a 80 eurót "nőre", amit Dóritól kapott.

[18:00]
A nyomkövető szerint 18:00-kor megálltak Ouaouizert település mellett. Az itiner szerinti Ouarzazate még elég messze van, reméljük hamarosan továbbindulnak. A Reddaposta autójáról 12:56 óta nincs jel, lehet hogy itt nem olyan jó a lefedettség.

[12:40] - Önnek egy új üzenete érkezett...
Jól vagyunk, nézelődünk, sietünk, írtam, majd küldöm. Helyünk jól látszik? Ma kb. 500 km. [SIPI]

[9:56]
Most hogy végre nálam is a jó itiner van, pontosítok (azért azt nem értem hogy a hivatalos honlapon miért nincs frissítés, max. utókövetésre rendezkedtek be...). A mai etap Azrau Ifran - Ouarzazate, 560 km-es távot kell megtenni. Az út az Atlasz hegyei között vezet. Látványos vízesés, barlang, dinoszaurusz nyomok, majmok és 3000 méter körüli hegycsúcsok kísérik a napot. Ouarzazate és Ait Ben Haddou-nál filmforgatási helyszín van. Ourzazateban megnézhetik a világ legnagyobb filmstúdióját. Az esti szállás egy horrorfilm forgatási helyszín közelében lesz.


Tangerra magyar!...
2011. január 18.

Csapatbeszámoló - Január 18.
Friss képek... Reggel az ébredésnél már izgatottan vártuk a kikötést. Tanakodtunk, hogy mi minden várhat ránk, de igazából hiába is tervezünk, ha egy egyszerű tollvonással bukik a terv. Idáig is volt valahogy, ezután is lesz valahogy! A komp menetrend szerint kikötött a 2 órás induláskéséshez képest. Kompról lejöttünk, beálltunk a marokkói bürokrácia útvesztő elejére. Itt tudni kell, hogy vannak hivatali alkalmazottak, ennek van főnöke, és ennek a főnökének van egy sorompót nyitó pecsétje. Ez a tuti! Amíg a Béla rohangál ablakról ablakra, én interjút adok a Halom TV-nek. Pecsét, sőt pecsétek vannak, mert ugye bandázunk, így kinyílt a sorompó, és minden probléma nélkül átjutott minden Bamakos csapat. Talán még a tavalyinál is gyorsabban. Gyors pénzváltás, betámadni az első benzinkutat, és irány a napi cél. Ez volt a terv, de nekünk van egy Margitunk! Márpedig Ő durcás, és inkább nekiállt melegedni. OK! Első benzinkúton gyors szerviz. Jani: itteni mechanikerrel javíttatunk, aztán megyünk! Én: Margitot majd inkább én veszem a kezeim közé, baráti alapon (van mit meghálálnom tavalyról), és így én is nyugodtabb leszek vele kapcsolatban! Margit hibátlan, haladunk. Miután nem rohanunk, útba eső helyi nevezetességként meglátogattuk Herkules barlangját. Ez egy olyan kis (állítólag 200 méteres) 30 méteres barlang, amit a víz erózió kimosott, és kitaláltak mellé egy történetet - szerintem. Irány tovább, Margit jól bírja a terhelést. Útközben megálltunk útszéli friss narancsot venni. Ez szertartás: Egy ember narancsot megfog, felszeletel, szétoszt úgy, hogy mindenki csak a narancs húsát fogja, szétosztó ember kezet fertőtlenít, megvásárolt narancs babapopsi törlő kendővel áttöröl, és minden rendben! Út közben telefonon felhívtam a régi cimborákat, akik annak idején a kősivatagban a vontatókötél közepén voltak, és kiráncigáltak a homokból. Szóval ez a "doki team" szerzett nekünk a mai napra szállást. Kis idő múlva találkoztunk a megbeszélt koordináták szerinti szálláson, mert már az eredeti célon délben nem volt szabad szoba. Egy év után találkoztam olyan emberekkel, akiket már egy éve a BARÁTAIMNAK tekintek néhány óra ismeretség után. A szállásnál összefutunk, irány a recepció, ott a papírok elintézése alatt sör-pálinka kombináció a régi barátságra való tekintettel. Összejöttünk egy szobában nyolcan, és amolyan retro partit tartottunk a tavalyi buliról. Beszélgettünk a kősivatagos történetről, a" Korandos" Móniról, ami teljesen új nekik, az agadiri 80 eurós lányról, meg mi egy másról. Imádom ezt a társaságot így, ahogy van! Pálina-sör-fasírozott-pálinka-pogácsa- sör-pálinka. A sorrend változás jogát fenntartom!

Mint utólag kiderült, én úgy vagyok a Doki telefonjába elmentve, hogy : ERNŐ! Nem tudja honnan jött, de felvettem a:
VISZKO (Margit viszkokuplungja után) ERNŐ (Doki telefon névjegyzéke után) nevet!

Egy dolgot megbeszéltünk, hogy együtt kell végig mennünk, bármi áron! A mai apartmanról annyit, hogy szemtelenül jó az árához képest, és a fényképek magukért beszélnek. Lesz ez még sokkal rosszabb is!
A pálinkázást itt úgy kell elképzelni, hogy nagyon sokszor iszunk keveset a fertőtlenítés miatt. Ez nem keverendő össze a gyors mennyiségi fogyasztással!
Friss képek a képgalériában!


[19:52]
A GPS szerint 19:52-kor megérkeztek a fiúk a szálláshelyre. Béci telefonált, nekik már nem jutott hely ott, ahol a többiek vannak elszállásolva, így 4 csapat máshova került. Vacsi, fürdés, aztán keresnek netet... Remélhetőleg hamarosan bejelentkeznek. Addig is várunk...

[14:30] - Telefon Sipitől
Reggel 9 körül történt a partraszállás, nem volt semmi gond és fennakadás. Haladnak az első afrikai szálláshely felé. A "hivatalos" útvonal Khenifrát jelöl, Sipi az itinerből egy "Azrau Ifran" nevű helyet emlegetett szerpentinekkel, stb. Kb. 550 km-es út, ahogy látható a nyomkövető megjavult és újra láthatóak.

[6:00]
Ha minden jól megy a déli órákban kiköt a hajó. Izgatottan várjuk a híreket, hogy sikerül a kikötés, annak ellenére, hogy nem pontosan az az úticél, ami a kompjegyen eredetileg meg volt határozva, ill. kifejezetten kérés volt, hogy csak Tanher-Med-be ne szálljanak partra, hisz ott nem fogják átengedni őket a hatóságok. Magyarok vagyunk vagy mi, meg fogják oldani ezt a problémát is...



Séte - Tanger..., tangeri csata...
2011. január 17.

Csapatbeszámoló - Január 17.
Friss képek...Horkolás után kipihenve ébredünk. Én füldugóval aludtam, mert a szomszéd kabinban valami irdatlan nagy medve húzta a lóbőrt. Béla vígasztalt, hogy semmi baj, mert ezt többszörösen visszaadtam! Szegények! Tömören egy nap: ébredés-pálinka-reggeli-pálinka-beszélgetés-sör-pálinka-történet írás-sör-pálinka-ebéd-pálinka-sör-facebbok képek készítése- sör-vacsora-pálinka-sör-alvás. A sorrend változtatás jogát fenntartjuk! Friss képek a képgalériában!

[15:52]
Úgy tűnik netközelbe kerültek a fiúk a tengeren, ennek is ékes bizonyítéka a mellékelt kép a Batta Bamamko és a 3 Runners csapatkép. Ahogy a fórumon is írják:
[SIPI]: Jól vagyunk, jó a hangulat! Holnap reggel vagy beengednek Marokkóba, vagy sem! Erről majd, mindjárt írok a hírekben!
[BÉCI]: Sziasztok! Köszönjük a biztatásokat, az időnket itt a hajón egészségügyi pálinkázással (fertőtlenítés). Sipi majd küldi a beszámolókat. Puszi mindenkinek, anyukám pogácsája és fasírozottja finom, még tart.

[12:00]
Este elindult a csapat a komppal, most a nyomkövetőn el is tűntek a térképről, de Afrikában majd újra láthajuk őket. Egy 36 órás "hánykolódás" vár rájuk - feltehetően ehhez hozzá fog járulni az a háztáji is amit nem kis tételben magukkal vittek -, így feltehetően január 18-án délelőtt fognak partot érni. Addig meg csapatépítés...



A mai nap kicsit hajtós, el kell érni a kompot...
2011. január 16.

Csapatbeszámoló - Január 16. folyt.
A reggeli eligazításon elhangzott, hogy mindenki úgy megy Afrikába, ahogy akar, de mindeni figyelmét felhívják, hogy egyedül Tanger Med-be még véletlenül se menjünk, mert oda nincs belépési engedélyünk! OK! Mi előre megvettük a jegyet Sete-Tanger útvonalra, minket ez nem érint! Margit és Édua már felkészülten várja a napi távot. Gyors útvonal egyeztetés, és irány Sete. Navigáció nélkül haladunk Janiék mögött, de a fizető autópálya kapuknál mindig mi jutottunk át gyorsabban, mert még otthon kaptam kölcsönbe egy kis dobozkát, ami nyitja a Telepass kapukat. Köszönjük Zsolt! Kis pihenőt tartva, internet lehetőséget remélve kiálltunk egy benzinkútnál. Internet megint nincs, pedig már át kellene küldeni a megírt történéseket. Pakolászunk, hogy ne a hajónál kelljen ezzel foglalkozni, mert ott fontosabb a papírok elintézése. Mi ettünk, ittunk, gondoltam Éduánk is megérdemel egy kis törődést. Motortér felnyit, olaj, hűtővíz rendben, a korábbi olajszivárgás megoldódott. Janit kérdezem, hogy Margit nem igényel egy kisebb ellenőrzést? Nem! - Vele minden rendben, mert az erdélyi túrát is simán kibírta, ez így jó! Időközben három autóra bővült a mi kis konvojunk, mert csatlakozott hozzánk Janiék korábbi barátja a CONTACTPORT TAEM (65) Gaál László - Dióssi Zoltán.

Olaszországot magunk mögött hagyva, átléptünk Franciaországba. Kezdődik a pénzdobálós autópálya. Ha már erre autózunk, beugrunk Monte Carloba. Első utunk a Casino elé vezetett, mert fényképeket kell készíteni. Igazi autós turistához méltóan, a lehető legrosszabb helyen leparkoltunk, fényképezgettünk, aztán jött az itteni rend őre, és udvariasan tovább tessékelt. Ha már itt vagyunk, mentünk egy kört a forma-1 pályán, ami minden autós embernek egy kicsit hátborzongató érzés. Monte Carlot elhagyva Margit bejelentkezett egy sárga lámpával, hogy márpedig az automataváltó olaj meleg! Hoppá! Jani férre áll, meg mi is. Margit melegszik! Janin látszódott az egy évvel ezelőtti kellemetlen pillanat, amikor autót kell javíttatni. Elég sok negatív gondolat cikázott a fejében, de mi megnyugtattuk, hogy így, vagy úgy, de Margit áthalad a célvonalon! Közben Ákos is bejelentkezett, hogy nekik is forr a hűtővizük, sokat állnak, és javítanak. Segítséget nem kért tőlem, mert ezt ők is tudják orvosolni. Mi haladunk Sete felé, Margit emelkedőn túlmelegszik, lejtőn visszahűl. Útközben kerestük a megoldást, és az utólag felszerelt reflektor leszerelése némi javulást hozott. A kikötő előtt 30 km-rel megálltunk tankolni, és találtunk netet, így gyorsan átküldtem az addig történteket, Facebook, emailek, stb. Hírek szerint 2 órát késik a hajónk indulása, ezért nem kell rohanni. Ákosék lassan közelednek felénk, még nem tudja, hogyan fognak átkompolni.

A komp, és a többi sorstárs látványa nagyon megnyugtató. Papírjainkat összeszedve elindultunk a jegypénztárhoz. HOPPÁ! Ez a járat nem az eredeti Tangerbe, hanem Tanger Medbe köt ki!!! Miiiii???? Nekünk ez nem jó!!! Bárhova, de oda ne! Tanakodás, telefonálgatások, teljes tanácstalanság. Menjünk? Ne menjünk? Itt állunk ~20 autóval különböző gondolatokkal. Hívom Évit, a Bamako iroda mindenesét. (Évi egy TÜNDÉR) Én már sokadiknak hívom ezzel a "kis" problémával kapcsolatban, és még mindig türelmesen próbálja elmondani, hogy ez nekünk NAGYON NEM JÓ, mert az eddigi futamok során még senki se kötött ki. Erre a hatóság fokozottan felhívta a figyelmet! Oldjuk meg, ez a mi dolgunk, ő onnan ezen nem tud segíteni. Ha minden kötél szakad, és már nagyon kilátástalan utáni helyzetben vagyunk, akkor elküldi a marokkói konzul telefonszámát, aztán valami csak lesz. Hmm! OK! Elindult a komp feltöltése, mi legyen!? Irassuk át a jegyet holnapra, az a járat Nadorba megy, az tuti! Pénztárba vissza, próbáljuk megértetni, hogy ez nekünk nem jó, amit ő nem ért, hogy miért. Ezt mi se értjük, de ez nem jó! Az otthon lefoglalt jegyet, csak otthon tudják átírni! Ember, vasárnap kora este van! Megtudtuk, hogy Tanger kikötőjét átépítik, és oda semmilyen hajó nem tud kikötni. Se innen, se Barcelonából, se máshonnan. OK! Kérünk erről papírt jó nagy pecséttel, mert az ilyeneket Marokkóban elfogadják! Kaptunk egy e-mailt kinyomtatva, csak jó lesz valamire. Bátraké a szerencse! Évit félve hívom telefonon, hátha elhajt, mint azt a bizonyos vizet. Mesélem a kikötő átépítési történetet, ezzel ő is valamivel okosabb lett, próbáljunk segíteni másoknak friss információval. Az esélytelenek nyugalmával elindultunk a kompra. Megjegyezném, hogy tavaly ugyanezzel a komppal jöttünk haza. Szerintem történelmet fogunk írni vagy így, vagy úgy!

Ákos jelentkezett, hogy innen 15 km-re hengerfejes lett az autó, nem tudnak tovább jönni. Vagy vontatva a kompra, és Marokkóban szerviz, vagy szerviz Európában, utána komp. A kompra nem érkeztek meg!

Maga a komp teljesen jó. Ehető mennyiségű, és minőségű kaja, zuhanyzós kabin. Az itteni kaját az otthonról hozott fasírozott és a sajtos pogácsa íze egészíti ki. Természetesen az étkezések előtt, és után, a hazai gyümölcsfőzet gondoskodik a helyes bélflóra működésről.


[21:07] - Képgaléria, film az indulásról...
[19:40] - Újabb hírek a kompolásról...
Sipi üzent, hogy a komppal kapcsolatos infó a 3 runners oldalán olvasható, ahonnan bemásoltam az idevonatkozó részt:
"Megérkeztünk a sete-i komphoz, de hogy teljesen kerek legyen a mai nap: a komp Tanger helyett Tanger-Med-ben köt ki, hiába szól a jegyünk a Sete-Tanger útvonalra. Azon Tanger-Med-be, melyre a futam szervezői felhívták figyelmünket, ode ne kompoljon senki, mert a marokkói hatóságok nem adtak engedélyt ezen kikötő rally-sok általi használatára. Izgalom, papírok elő, futkorászás, tanácstalanság, ilyenek. A jegyablaknál sikerült kérnünk egy francia nyelvű igazolást arról, hogy a komptársaság miniszteri utasításra nem küldhet kompot a Tanger-i kikötőbe a mai naptól kezdődően. Talán ha ezt lobogtatjuk kiszállásnál, megenyhülnek a fináncok."

[16:30] - Sipi bejelentkezett telefonon
Késik a komp 2 órát. Most szedik fel a kompjegyeket, ők már biztosan elérik. 3 runners (48) és a Contactport Team (65) is velük vannak. Ákosék lemaradtak mögöttük, mert volt egy kis technikai problémájuk. Küldött egy kis beszámolót 15-ről és a mai napról, ezeket a saját írásokat ezentúl piros szövegként fogjátok olvasni.


Csapatbeszámoló - Január 16.
6:30 Eligazítás. A bejáratnál összefutunk Ákossal, kissé fáradt állapotban van, a mi kisimult vonásainkhoz képest. 6:00-kor érkeztek, folyamatos hűtési problémájuk van, nem örül, de egészségesek, és egyben vannak. Elszántan harcol a verseny mezőnyében, minden tiszteletem az övé! Beérkeztek a Norbiék is, a fekete hullaszállító társaság, találkoztam az üzemi dokinőm férjével, aki a futam egészségét ápolja. Hírek szerint, Villám autója "leföldelődött", még Budaörsnél műszaki problémával megállt, dolgoznak rajta.

[13:42] - Sipi bejelentkezett telefonon
Az imént hívott Sipi, hogy minden rendben van velük, rohannak, mert du. 4-re ott kell lenniük a franciaországi Sete-ben a kikötőben (nem Almeirában kompoznak mint tavaly). Net nem igazán van útközben, így egyelőre ez a legtöbb hír. Margiték - 3 runners (49) velük vannak, együtt robognak Sete felé. Reddaposta csapata (Megyeri Ákosék) elég későn ért tegnap Nagyításhoz katt ide!Genovába, nagyon nehezek voltak a feladatok, az európai szakaszt ki is hagyják, az afrikai részre gyúrnak. Az ő nyomkevőtjük megállt tegnap este, de Sipiék előtt járnak, remélhetőleg mindannyian leérnek 4-re a komphoz. Azt üzenik még Gyógyszerész Norbiék is jól vannak! Ha időben érnek komphoz és lesz net, akkor küld anyagot, ha nem, akkor majd csak Afrikából.

[7:42]
A mai nap nagyon hajtós lesz... Ahogy a nyomkövető mutatja már úton is vannak a fiúk, gondolom nem túl sok pihenéssel a hátuk mögött...
Amit a Dakar rally oldala ír: "Január 16.-án reggel a 2011-es Budapest-Bamako Rally indulói elhagyják az első állomásukat, az olasz Genovát és Afrika felé veszik az irányt! A következő 3 napban szinte meg sem állnak, ez egy ún. SUPER MARATON etap lesz (2324 km!!!) a marokkói Khenifra városáig! Első körben útjuk Almeira (Spanyolország) kikötőjéhez vezet (1677 km), majd egy pihentető kompozást követően a járművek megkezdik kalandos útjukat az afrikai dűnékkel szemben..." De a mi csapatunk Seténél száll kompra...


Elindult a Batta-Bamako csapatunk...
2011. január 15.

Csapatbeszámoló - Január 15.
0:30 Még ébren, próbálok átlátni a káoszon. Hosszú volt a nap, inkább lepihenek, majd korában felkelek, és mindent összepakolok.
6:20 Csörög a telefon. "Elaludtál?" Hm,izé... bejött az altató! Az egy órára tervezett reggeli programom 10 perc alatt megoldódott. Béla a családdal, én Gabival és a Tibivel mentünk fel Éduánkhoz. A mai nap már sokkal látványosabb, mint a tegnapi. Sok őrült ember, sok őrültséggel indul ugyanabba az irányba. Janival, megbeszéltük, hogy mi ehhez már öregek vagyunk:
- Zastava 500 - kis légtér, 80-as tempó, némi zaj
- Trabant 500 - széria kivitel, átnézve, műfű borítás, CB és GPS nélkül (!!!)
8:00 Rajt ceremónia. Útnak indul a segélyeket szállító kamion, a poén kategória, a versenyzők, és a kalandorok. Lassan mi is sorra kerülünk. Jó érzés ennyi figyelő szempár között hallgatni a drukkolást. Köszönjük mindenkinek, aki kilátogatott hozzánk, aki otthonról figyel, és akik hozzájárultak a célunk eléréséhez!
9:00 Budapest-Genova
Stabil 100-as tempóval haladunk Margitékkal az M7-en. Fehérvár után Ákosék parkolóban, nyitott motorháztetővel. Kilyukadt a hűtőjük, és elfolyott a hűtővíz. Gyorsan megoldották, haladnak a következő feladat felé. Visszajelzések alapján nagyon jól működik a CASON nyomkövetője, mert minden megállásnál, határnál csörögnek a telefonok, hogy mi van már?! - ütemezetten, gördülékenyen haladunk. Szlovéniában tankoltunk, majd a Béla visszament autópálya matricát venni. A helyes kis "ződ" Trabi néha köhög, kisebb karbantartást igényel. A későbbiekben, ha segítségre lenne szükségük, rám számíthatnak! Itt a szlovén hegyekben hibátlan, verőfényes napsütés, amolyan tavaszi idő van. Közben körvonalazódnak az otthon felejtett dolgok: a GPS-ről hiányzik Európa (én ökör), magvak nassoláshoz, kedvenc bamakos fém bögrém. Nem baj, majd jövőre elhozom...
Szótár:
- nyomkövetés - ez egy valós idejű helyzet meghatározás, ami az adott helyünknek a GPS koordinátáit, tengerszint feletti magasságunkat és az utastér hőmérsékletét mobiltelefon hálózat segítségével juttatja el a diszpécser központba. Ezt a szolgáltatást a CASON biztosítja.
- nyomrögzítés- ez egy gyufásdoboz nagyságú szerkezet, ami az üzemideje alatt 350 ezer GPS pontot tud rögzíteni, majd később kimenthető térképre. További infó az "indiGO" alatt.
20:15 Még ~200 km a foglalt szállás, haladunk, néha pihenünk, kicsit mozgunk. A hangulat szuper!
23:00 Novotel Ovest. Hosszú volt a nap, a mezőny teljesen szétesett. Mi tartjuk az előre megtervezett utunkat, Margit és Édua selymes lágysággal dorombol. Legutóbbi, otthoni információ szerint Ákosék mögöttünk jönnek. Bár, erről ti többet tudnátok beszélni, mi csak az okát tudjuk.
A szoba négy csillagnak megfelelően kényeztet. Egy 7 euros sör, egy birs zamatokkal bővelkedő házi főttes, gyors fürdés, alvás. Útközben nem álltunk meg netet keresni, bízva az ingyen szállodai szolgáltatásban. A szállodában csak hitelkártyára lehet netezni, 7 helyi pénz/óra! Bocsánat, de inkább holnap pótoljuk!


[22:57]
Megérkeztek a fiúk Genovába. Az időpont lehet hogy nem percre pontos, de majd kikorrigáljuk.
Hurrá!
Sipi még ígért ma éjjel egy írást, ahogy megérkezik felrakjuk.
Nehéz nap lesz a holnapi is, hiszen a következő három nap egy szupermaratoni kaland, Genova - Almeira, komp, majd Nador - Khenifra.

[18:47]
Követve a GPS-t, jelenleg elhagyva Padovát halad a csapatunk Verona felé. A mai cél Genova, amitől már nincsenek túl messze. Ezeken a képeken látszik amikor mint rendes feleség átadom a 80 eurot nekik és óvszert. Hát ha szükségük lesz rá...Dóri és Peti képeivel kiegészítésre került a képgaléria reggeli startja.

[12:18]
Több mint 4 órája startol el a mezőny, és figyelve a nyomkövetőt 12:18-kor már Murarátka környékén haladnak. Sipi azt ígérte este írnak/bejelentkeznek. Annyit azért elárult, hogy kezdik összeírni a listát, mit hagytak otthon...
Jobb oldali kép commentje Dóritól:
"Ezeken a képeken látszik amikor mint rendes feleség átadom a 80 eurot nekik és óvszert. Hát ha szükségük lesz rá..."

[9:38]
Reggel 8 órakor kezdődött a hivatalos rajt, Képek a rajtrólsorra indultak az érdekesebbnél érdekesebb autók. Akik kijöttek a rajtra jó hangulatban láthatták a csapatot, Sipi és Béci nagyon jó hangulatban voltak. Ismerősök, barátok hada sereglett az autóhoz, jókívánságaikat ráfirkálva ÉDUA-ra, mintegy elküldve az üzenetet Afrikába. A mi hivatalos rajtunk 9:38 volt. A számláló innen fogja továbbszámolni az azóta eltelt időt. Nézzétek meg a reggel készült képeket a képgalériában! Egyébként a legfrissebb képek mindig a képgaléria tetején lesznek láthatók.
Kérés! Többen is fényképeztünk reggel, kérlek benneteket, küldjétek el (akár több részletben is) a gyovai.anita@digikabel.hu címre hogy megoszthassuk a többiekkel. Köszi.


Indulás előtti este...
2011. január 14.

Képek a rajtról Reggel nálam kezdtünk a garázsban. Beépítettem a CB rádió erősítőjét, hibátlanul működik. Ezalatt Béla behálózta az autó hátuljának a tetejét, így több hasznos pakolható terünk lett. Feltöltöttük a pótüzemanyag tankot, kicseréltük a korábban megjavított defektes kereket. Bepakoltuk, azaz belaktuk a rekeszeket, méretre lettek szabva a szivacs matracok. Az előző futamot, és a mostanit is Győri Jani 5 karton energiaitallal támogatta meg. Köszönjük! Korábban egyeztettünk a Margitékkal, hogy pénteken 14:00-kor találkozzunk a Felvonulási téren. Együtt akartunk bemenni, mert a versenyzőket rajtszám szerint, a kalandorokat érkezés szerint engedik el. Gyors helyzetegyeztetés, pakolás, ebéd, és nagy gázzal fel a megbeszélt helyre. Az időzítés teljesen jól sikerült, mert Margit is megjelent. Betereltek minket a zárt parkolóba a vicces és a profin felkészített autók közé. Mi lettünk a 7. és 8. érkező, így elég hamar startolhatunk szombat reggel. Gyors interjú Krisztiánnal a Halom TV-nek. Itt már csak azon kell gondolkodni, hogy mi mindent kell reggel felhozni az autóba. Itthon jött a hír, hogy Jani párja, Dóri szombat estére foglalt nekünk is szállást interneten keresztül. Istennő! Nálam a szoba csatatérre emlékeztet: ruhák, telefonok, GPS, kábelek, papírok szerte szét.
Most picivel több, mint 8 óra van a hivatalos startig, és dolog még van...


Hiányzó matricázás...
2011. január 13.

GPS nyomonkövetésRövid pihenő után, Bélánál kicseréltük az elfáradt olajnyomás gombát, feltettük a még hiányzó matricákat. Külön hála Borbinak! A hátsó szélvédőnk matricázását rábíztuk a Folitextre, ami megint nagyon szépen sikerült! Ezzel befejeződött az autónk külseje.
Délben rohanás a gyógyszertárba egyeztetésre, két óra múlva vissza átadásra a helyi TV-vel, rövid riport a múltról, a mostani autóról, és a távoli ~9000 km-es viszontagságokról. Bedobozoltuk a csajunk belsejét, így már ez is menetkésznek tekinthető. Bepakolás majd holnap. Megint kell menni a munkahelyre. Utolsó!!!

Most éppen 30 óra van az indulásig!


Rajt - Január 15. 8:00, Hősök tere
2011. január 13.

Aki szeretne a rajtnál ott lenni, annak egy kis háttérinformáció...
Előreláthatólag a mezőnyt szombaton reggel 8 órakor indítják fél perces váltásokkal, verseny, majd kaland kategóriában. Kis csapatunk - Sipi számításai szerint - 9 és 10 óra között bármikor startolhat. Ezért ha szeretnétek elköszönni a csapttól, időben legyetek ott.
[Flóra]


Beélesedett a GPS nyomkövető!
GPS nyomonkövetés
2011. január 13.

Ma végre megérkeztek a kódok, így élesítésre került a GPS nyomkövető rendszer. Csak kattintsatok a "GPS nyomkövetés" linkre. A Cason szponzorációja kapcsán a mi és a Reddaposta autója lesz ezzel a rendszerrel beazonosítható.
Első alaklommal a SilverLight programocskát le kell tölteni és telepíteni. A térkép bal felső sarkában ki lehet választani, ha csak az egyik autó útját akarja figyelemmel kísérni. A jobb oldali csúszkán a kicsinyítés (-) és nagyítás (+) funkciók érhetők el. Az egérrel egyébként más pozícióba lehet húzni atérképet. Jó böngészést.
[Flóra]


Az adományok eljutottak az Afrikai Magyar Egyesülethez...
2011. január 12.

Béla korán reggel elindult egy kisebb túrára. Rövidebbre vágatta a haját, onnan az adományokkal irány az Afrikai Magyar Egyesület, és visszafelé felveszi a kompjegyünket a Mahart irodában - ez az elmélet! Janitól hatalmas ötlet volt az itthoni jegyvásárlás, nem győzöm majd sörökkel meghálálni! Szóval, Béla hazaért, majd visszament az ott felejtett jegyekért. Előfordul!

A nap legszebb színfoltja a babarózsaszínű női póló. Nem volt olyan nő, akinek ne tetszett volna.

Telefonon megkeresett Cseh Marci, hogy gyógyszerekkel és egyéb eszközökkel támogatná a mi futamunkat. Egyeztetünk, és a lehető leggördülékenyebben állt az egészségünk megóvásához. Grátz Petitől megkaptam a CB rádiónk erősítőjét, amivel messzebbre tudunk kommunikálni. Ez tavaly nagyon hiányzott. Más dolgom nem lévén, bementem éjszakás műszakba a munkahelyre.


Kuplung tuning...
2011. január 11.

Délelőtt a maradék hajam rendbe rakattam. Én hűséges vendégként többet autózok el, mint amit erre a fejre költök, de ez van. Itthon összerendezgettük a kamionra való adományokat, amit a Béla a szerdai fodrászat után átad az Afrikai Magyar Egyesületnek.
Hirtelen ötlet: kicsit idegen csörgő hangok jönnek a kuplung felől, utána kellene nézni. Ok! Délután bekéredzkedtem Holéczi barátom aknájára, közel 3 óra alatt váltó le, kuplung szerkezet, -tárcsa le. Apró szerelési hiba megoldva, minden vissza, működik. Most az olajnyomás gomba nem működik, megrendelve, majd csere.
Mi már láttuk a női pink pólókat, ha elkészül a felirat, akkor bitang jól fog kinézni!

Még 3 nap!!!


Megvannak a kompjegyek is...
2011. január 10.

Pörgünk! Hétfőn jött a jó hír, hogy mehetünk a komp jegyért a Mahart irodába. Egy dolog kipipálva. Én megkaptam a várva várt netbookom helyett valami újabbat, ami egyre jobban tetszik. Most is ezen gyakorolgatom a betűk összerendezgetését mondatokká. Sokan használnak ilyen "szobai" készülékeket mostoha körülmények között különösebb probléma nélkül. Ez a készülék is bírja az ütéseket, a nedvességet, a homokot – egy darabig. ? Katonai felhasználása akkor élesedik, ha valamelyik határőr elkobozza! :)
Miután elég nagy kereslet van a támogatói pólókra, módosítottuk az után rendelést.


Kapcsold a hatodik sebességet...
2011. január 7.

Sziasztok!

Aki szeretne nekünk üzenni, most még az elején jelentkezzen be a fórumra, hogy még tudjuk orvosolni a hibákat! Ha a nyitóoldalon nincs változás, a fórumba még érdemes beleolvasni, ott is gyűlnek majd egyéb infók! Köszönjük!

Az eddigi napok se teltek üresen, amolyan 6. sebességben telik. A megbeszélteknél jóval gyorsabban haladnak a Folitextnél a logós pólókkal. Hibátlan munkát végeznek! Szóval elkészültek a kabátok, van vörös, fehér, és homok színű galléros póló, amit támogatás fejében lehet igényelni M-L-XL méretben. A női babarózsaszín pólóra nagyobb a kereslet, mint gondoltam. Kicsit későn vettem „kézbe” a felmérést! Majd 2012-re...

Jó hír, hogy megoldódni látszik a GPS nyomkövetőnk, remélem a jövő hét elején már mi is látjuk a weblapon. Biztos, ami biztos, egy ettől független, szintén GPS alapú nyomrögzítőt alkalmazunk, amit csak később tudunk kiértékelni, de ehhez nem kell telefonhálózat. Az előbbivel, sajnos lesznek fekete foltok, mert nem mindenhol van lefedettség. Ha egyszer-egyszer elveszik a jel, senki se ijedjen meg, előbb-utóbb láthatóak leszünk!

Vasparipa Levente jóvoltából kapunk egy tartalék GPS készüléket, mert jó, ha van. (Mint egy igaz barát!)

Csütörtökön sikerült az autó alatt felfázni, sebaj, sok folyadék, vitamin, miegymás...

Mindenkinek nagyon köszönöm a rengeteg jó szót, és a sok kis „apróságot”, ezzel hatalmas segítséget kapunk a cél eléréshez. Egy igazi csapatmunka eszközei vagyunk, amit jó érzéssel osztunk meg minden támogató ember felé! Köszönjük!


Pörögnek az események...
2011. január 5.

Pörögnek az események. Kicsit úgy érzem magam, mintha még kettőt kellene aludni, és indulunk. Két hónapja napi 4 óránál többet nem tudok aludni, kipattan a szemem, hogy mennem kell! De hova??? Második hónapja kicsit fáradt, kicsit türelmetlen vagyok, ezzel ártatlan embereket bántok meg. Sajnálom, dolgozik az adrenalin!
Mai nap jó híre, hogy az utolsó utáni pillanatban megint segített a Bamakos különítményünkön a Folitext. Hihetetlen rutinnal, és segítőkészséggel vesznek részt a ruházatunk elkészítésében.
Leellenőriztük az eredeti üzemanyagtank belső állapotát, fémkerámia adalékos motorolajjal frissítettük fel a motorunk belsejét, ilyen adalékot töltöttem a váltóba. Szóval kényeztettük a csajunkat, hátha szebben dorombol az erőltetett menetben.
A GPS nyomkövetés erősen kérdőjeles. Elméletileg minden rendben, készülék beépítve, a CASON lát minket, csak mi nem kaptuk meg a kódunkat a térképünkre, mert a marketing osztályon elakadt a dolog. Sajnos ennek tehetetlen résztvevői vagyunk, türelemmel várunk.
Ha olvastátok a 3RUNNERS társoldalt (tessék olvasni!), akkor már én is megnyugtathatom a csajunkat, hogy Margit volt, Margit van, és Margit lesz Éduánk társa. - Tényleg! Egy Margit képet be kell tenni a műszerfalunkra!
Ha még valakinek van felesleges elvihető cuccai, akkor még keddig tudjuk fogadni, aztán visszük a kamionra. Köszönjük a varrógépet, a kötszereket, a tisztálkodó szereket, stb!


Egyre közelebb a régi feladat...
2011. január 3.

Most, hogy vége az ünnepi hangulatnak, elkezdődik az új esztendő, új tervekkel, új feladatokkal. Nekünk a régi feladat került közelebb. Az indulás utáni estét Olaszországban töltjük, megébredve a franciaországi Sete kikötője lesz a cél. Ma lefoglaltuk a kompjegyet, mint más bamakos csapatok. A 36 órás út ideje alatt Édua eltársalog a Janiék Margitjával, míg mi nosztalgiázva iszogatunk söröket.
Mai beszélgetésem Janival: Mi ketten tovább mehettünk volna, ha akkor ott beszélgetünk! (???) Ugyanis, nálam én maradtam volna autó nélkül Bamako felé, társam haza. Janinál a társ ment volna haza autó nélkül! Mi meg mindannyian haza, más-más gondolatokkal! ÁÁÁÁÁÁÁ.... -ordítani tudtam volna! Emberek! Beszélgetni kell, ez a legfontosabb a világon! Annyi eredménye volt, hogy január 23-án megismerkedtem Mónival a kősivatagban...


Ebatta Bamako... Reload...
2011. január 2.

Aki nyitott szemmel nézte a világot, emlékezhet hogy tavaly az Ebatta Bamako csapatért izgultunk mi battaiak. Akkor Gabelics Peti és Sipi ültek Hápi volánja mögött. Sipi ebben az évben is megpróbálja Édua mögött Iváncsevics Béla társaságában.


Boldog Új Év - 2011...
2010. december 31.

Ez az év is eltelt! Egészségben és sikerekben gazdag Boldog Új Évet Kívánunk a 2011-es évre!
A népi hiedelmek szerint a disznó kitúrja, a tyúk elkaparja a szerencsét! Akkor melyiket együk??? Marad a korlátlanul fogyasztható lencse, és a pezsgő!


Szponzor matricák tesztelése...
2010. december 28.

Tegnap este lejöttem kedves Károly barátomhoz Berkesdre. Mivel a szponzor matricákat tesztelni kell, ezért Édua velem tartott. Gyanútlanul beállok a szekszárdi benzinkútra, és megáll mögöttem az útellenőrző autó. (???) Emberünk: Nem emlékszel? Együtt ettünk sült oldalast Barcelonában a motorháztetőről!
- én ne emlékeznék?? Csak ledöbbentem, kicsi a világ!
A Koska birtokon megjelent a Levente is, ettünk, ittunk, nosztalgiáztunk a többiek nélkül, és mebeszéltük a holnapi disznóvágást!
Véres délelőtt, jó hangulatban. Károly homokvassal, Levente média eszközökkel támogatta meg a túránkat. Köszönjük! Hazafelé menet beugrottam családlátogatásra a paksi barátomhoz. A gyerekek pillanatok alatt Bamako rajongók lettek, majd megint hozok ajándékot.
Elindulás előtt kicseréltem a defektes kereket, és irány haza!


Éduának küldetése van!...
2010. december 27.

Hirtelen ötlet: Éduának küldetése van!
El kell vinnie a célig, megpihen, megfordul, hazajön, és felkészítve várja a 2012-es rajtot!!!
- most, hogy beneveztem (2+2 fő)
Délután kialakítottuk a külcsínyt.


Megszüntettem az olajszivárgást a motoron...
2010. december 24.

Békés Boldog Karácsonyt Kívánunk! Édua is igényli a törődést és a szeretetet.
Megszüntettem az olajszivárgást a motoron, szerszám nélkül kivehető az akkumlátor, és beépítettem a már bevált CB rádiónkat.
Békés Boldog Karácsonyt kívánunk mindenkinek! Tiszta szívvel kívánjuk, hogy teljesüljenek álmaitok, vágyaitok, és egy elkapott kósza hullócsillag utáni kívánságotok! A Karácsonyt sikerült a durcás kishölgy társaságában tölteni, olajszivárgást megszüntettem, akkumlátort lerögzítettem, és a CB rádió bekötésre ...került.
Szombaton folyt. köv...


Elkészült a tartalék üzemanyagtank...
2010. december 3.

Elkészült a tartalék üzemanyagtank, ami a pótkerék helyére került felszerelésre. Így közel 100 liter gázolajjal, akár 800 km-t is meg tudunk tenni. Köszönet a KLAPKA autójavító BT.-nek!
Délután beszerelték a GPS nyomkövetőnket, ami kb. 5 percenként jelet küld az aktuális helyzetünkről. Ennek nagyon fontos feltétele a GSM telefon lefedettség, ezért a későbbiekben előfordulhat jel kimaradás. Köszönet a CASON-nak!
Tűz esetére kaptunk poroltó készülékeket. Köszönet Miki barátunknak!


Bemutatjuk az új csapattagunkat: ÉDUA...
2010. november 29.

Édua úgy került képbe, hogy már a kezdetekkor szükségünk volt egy kiváló csapattársra, aki jóban-rosszban hűséges partnerünk lesz.
A castingok alkalmával simogattunk, próbálgattunk különböző egyedeket, míg egy szép nap meglátni és megszeretni érzésekkel névre vettük...
Ez a nap június 23-a ÉDUA napja volt. Köszöntjük a már megszemélyesített MITSUBISHI L300 4WD -t.
Édua csatlakozik egy kiváló paraméterekkel rendelkező távolkeleti származású hölgy társaságához. Ezt a hölgyet az előző futam alkalmával megismert Klinovics Jani és az ő partnere, Dóri vezetgeti. Az ő Margitjuknak az utazótársa lesz a mi Éduánk!
Édua = felkelő Hold


Megkaptuk a rajtszámot...
2010. november 22.

Megkaptuk a rajtszámot.
A 2010-es futamon csak a rajt elötti rögtönzött műszaki vizsga után kaptuk meg a rajtszámot.
Most vissza a régi szemlélethez: bárki, bármivel.
A legfontosabb, hogy önzetlenül vigyünk segélyeket a világ 5. legszegényebb országába!
Innentől a CB hívójelünk: Batta 49! (- már hallanám)




Fekhely kialakítás...
2010. november 18.

Az autó hátsó részében kialakításra került a rekeszekkel ellátott fekhely.
Ennek profi kialakításában Béla járt közben, köszönjük!






Megszüntettük a beázást...
2010. november 6.

Sikerült megszüntetni a beázást, rögzítettük az olajhűtőt, és a hátsóféket kitakarítottuk.







Belső nagygenerál...
2010. november 2.

A belseje se maradt érintetlen, az összetörött szellőző berendezést és a műszerfal világítást javítottuk. Célba érésünkhöz 2 db új terepgumit kaptunk. Köszönjük!





Dagonyáztunk...
2010. október 23.

Dagonyáztunk. A megjavított váltót terheléspróbának vetettük alá a téglagyár dombjain, és a Duna iszapos partján. Működik!





Futómű nagyjavítás...
2010. október 14.

Futómű nagyjavítás: felső lengőkar, gömbfejek, stabilizátor összekötő, lengéscsillapító, kormánymű gumiharang.





Motor átvizsgálás...
2010. szeptember 28.

Következett a motor átvizsgálása. A vezérlést nemrég kicserélték, mi folytattuk a vízpumpával, ékszíjakkal, termosztáttal, hűtőventillátor kuplunggal és a szelepfedél tömítéssel.





Olcsón vettünk egy váltót...
2010. szeptember 20.

Olcsón vettünk egy váltót, majd a két rossz váltóból összeraktunk egy használhatót.






Kialakult a logó...
2010. szeptember 7.

A vendéglátó ipari egységben esténként addig eröltettük a gondolkodást, míg kialakult a logó. Borbinak hála, az elméletből kézzelfogható valóság lett.





A hirdetés...
2010. június 23.

Kedden megtaláltam a hirdetést, és másnap elmentünk megnézni.
Nekem szerelem első látásra, Béla kétségek között:
259.600 km, erősen lelakott, vadászatra erősen utaló jelek, az autóban kinőtt a csalán! - mi ez, ha nem kaland!
Próbakör, rossz 2-es fokozat, csörög-zörög, de csak én látom benne a jót. Megtankoltuk, és elindultunk Debrecenből haza, minden probléma nélkül.
A héten kapott egy külső, belső nagytakarítást, az alvázat 45(!) percig mosták!


© 2010. BATTA - BAMAKO, Százhalombatta - Minden jog fenntartva

Kapcsolat: info@sipisti.hu